Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!
Lehetséges, hogy Isten beavatkozik a szabad választásba? Íme a válasz. Nos, persze, hogy nem. Nos, talán. Hmm, rendben. Ezt meg kell magyaráznom és meg is akarom. Azt szeretném, hogy mindannyian tudjátok, hogyan is működik ez! Kezdjük hát az alaptézissel! Azzal, amit közületek oly sokaknak megtanítottak, de mégsem értenek. Világszerte ismert, látható és tanított dolog az, hogy Isten maga a szeretet. Hadd menjek tovább ennél! A világegyetem megteremtője teremtette meg a lelketeket. A lelket, ami ugyanolyan régóta van itt ebben a világegyetemben, mint maga az Isten. Azt mondhatnátok: „a kezdet kezdetén teremtetett meg a lelketek” – ezek vagytok ti. Bármilyen névvel is illetik azt a lelket, mérhetetlenül szeretve van. Ahogy ültök és hallgatjátok ezt az üzenetet, Isten szeret titeket. Változtassátok csak meg az Isten elnevezést – ha úgy kívánjátok, ha ez zavar benneteket – Szellemre, Teremtő Forrásra, Forrásra! Bármi is legyen az Isten a bolygó lakossága számára. Mi az az egy dolog, ami szinte az összes szervezett vallásban közös, amikor arról van szó, hogy mi Isten? Ha belegondoltok, ez lenne: Isten a szeretet. Isten nagyszerű. Isten túl van mindenen, amit csak el tudtok képzelni a szeretetről. Isten szeret benneteket. Ez volt hát a téma ezekben az években, ahol mostanra egy monoteista Isten rendezkedett be a bolygón – egyetlen Isten. Ami ez az Isten, az maga a szeretet. Ezt tanultátok róla. Nem kell metafizikusoknak lennetek ahhoz, hogy halljatok erről! Nem kell ezoterikus hitrendszerrel rendelkeznetek – ami a vallás dobozán kívül esik – ahhoz, hogy ezt tudjátok! Szóval, rögtön elmondom nektek azt, hogy Isten a szeretet.
Tehát, szabad választással jöttetek el erre a bolygóra. Kedveseim, tényleg szabad választásotok van. Isten békén fog hagyni benneteket, amíg szabad választásotok van? Hmm, valami olyasmi. Hadd kérdezzek meg valamit tőletek! Mondjuk, van egy gyermeketek! Ez a gyermek felnő, ti szülőként átléptek a fátylon, de valahogy képesek vagytok meglátogatni ezt a gyermeket. Ahogy a gyermek végigmegy az életén, keresztülmegy megpróbáltatásokon, bajokon, kapcsolatokon és minden olyan dolgon, amin az emberek keresztülmennek. Ebben a konkrét esetben ti, mint szülő, a gyermek mellé lettetek rendelve, mint a vezetőjük. Ők nem látnak titeket, de ti tisztán látjátok őket. Angyali lényként, ahogy a gyermek vezetői vagytok, képesek vagytok csinálni valamit, amit úgy hívnak, rávenni, hogy meglásson, észrevegyen benneteket. Mi lenne akkor, ha ki tudnátok nyitni egy olyan fiókot a szobájukban, amit még soha nem nyitottak ki előtte? Egy olyan fiókot, amiben egy kép van rólatok. Észrevennék? Felállnának és becsuknák a fiókot. A következő héten újra kinyitnátok azt a fiókot. Ők felállnának és becsuknák az ajtót. A rákövetkező héten talán felkerekednétek és újra kinyitnátok a fiókot, csak hogy elmondjátok: „Szeretlek. Emlékezz rám! Itt vagyok. Nagyon szeretlek. Itt ülök melletted. Szeretném, ha újra megfognád a kezemet! Hadd vezesselek!” Szabad választás esetén az a gyermek talán megérti a dolgot. A gyermekem talán rájön arra, hogy a fiók magától nyílik ki. „A fiók, amiben anyukám képe van, magától kinyílik. Ez anya! Ez anya!” A gyermek talán térdre esik, és azt mondja: „Köszönöm anya! Tudom, hogy itt vagy. Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!” Kérdés: beavatkoztál a szabad választásba, vagy adtál a gyermeknek valamit, amire ránézhetett, ahol is eldöntötte, hogy ott vagytok-e? Ez hát a fő nézőpont. Nos, a beavatkozás nem Istentől származik, inkább azon emberektől, akik azt mondják: „Minden, ami szokatlanul történik, az gonosz. Ez egy szellem lesz, ami ezt csinálta. Legyetek tisztában vele! Féljetek! Hívjátok az ördögűzőt, hogy csináljon valamit!” Mivel bármi, amit nem értetek, ami akár többdimenziós is lehet, annak az ördögtől valónak kell lennie. Ezt tanítják nektek. Ettől fél az emberiség. Attól, ami furcsa és szokatlan. Ez a sötétség és a fény közötti harc – mondhatnátok –, amikor arról van szó, hogy Isten figyel rátok.
Kedveseim, amikor 35 évvel ezelőtt találkoztam a társammal, akkor pont ez volt a helyzet. Három évvel azt megelőzően – majdnem 40 évvel ezelőtt – egy rejtvényt mutattam be a társamnak – a mérnöknek –, egy rejtvény kezdetét. Szabad választással elment egy közvetítőhöz, aki információt adott át neki. Ő ezt elvetette és kinevette, nem jelentett számára semmit. Három évvel később szabad választással elment egy médiumhoz, aki pontosan ugyanazt a dolgot mondta el neki. Ekkor elkezdett gondolkodni rajta. Hogyan lehetséges az, hogy két ember – akik között 40 évnyi korkülönbség van, akik nem ugyanazon a környéken élnek, nem is ismerik egymást, semmi közük egymáshoz – ugyanazt az üzenetet adják át egy ismeretlen lényről, akit Kryonnak hívnak? Ez felkeltette a figyelmét. Első számú dolog. Rávettem, hogy meglásson. Lehetséges, hogy ez beavatkozás volt, vagy egyszerűen csak szeretet? Megkocogtattam a vállát, és azt mondtam: „Nézd csak! Rávettelek, hogy meglássál. Rávettelek, hogy észrevegyél. Mi a következő lépés? Mit fogsz kezdeni a szabad választással? Mit fogsz kezdeni mérnökként ezzel a rejtéllyel?” A többi pedig Kryon története, mert a székben lévő ember, aki most hozzátok beszél, felkészült rá és belement. Ez az a pillanat a szabad választással, hogy tétován „ledobta a gyapjút” – ahogy mondani szokták. Egy kihívást adott – ahogy azt mondani szokták. Azt mondta: „Ha ott vagy, akkor mutasd meg magad nekem Kryon – vagy bármi is a neved! Ha ott vagy, mutasd meg magad! Egyetlen esélyed van. Ha ott vagy akkor, leülök a székbe, gyere be! Ha nem, akkor én lelépek.” Ez volt hát a kihívás, mindössze ennyi kellett hozzá. Leült hát a székbe, és a lelke iránti minden szeretettel jöttem be, amit még soha nem tapasztalt meg igazán. Ez a fátyol másik oldaláról származó szeretet, ami mindig is ott volt, mindig is rá várt. Ezzel töltöttem hát meg. Nem kellett sok hozzá, mert igent mondott rá. Megengedte, hogy bármi megtörténjen. Készen állt rá és zokogott. Mindannyian örültünk, az összes vezető. Ott voltam és azt kántáltuk: „Rávettünk, hogy meglássál. Rávettünk, hogy észrevegyél.” Ez beavatkozás? Szabad választás. Nem tudta békén hagyni. Olyan jó érzés volt, hogy szeretik, mert azokban a pillanatokban teljesen és tökéletesen otthon volt. Egy olyan darabkával, amivel még soha nem rendelkezett – de csak egy pillanatra. Egyébként nagyon gyorsan felállt a székből. Volt benne egy kis düh, ha jól emlékszem, mert nem számított arra, ami történt. Megadta az engedélyt. Azt mondta, hogy: „Ha ott vagy, gyere be!” és én be is jöttem. De még akkor sem számított rá, hogy ez megtörténik – nem igazán. Volt egy tudatalatti blokk, mert minden dolog, minden vallási vezető mindig is ezt mondta neki: „Légy óvatos, ez gonosz dolog lesz!” – és hát nem volt az. Ez megdöbbentő volt. Nem önmagára vagy rám haragudott. Azt hiszem, a haragja általános volt, hogy ilyen sokáig ennyire becsapták.
Kedveseim, ez a Szellem, a Teremtő Forrás a legjobb formájában. Szeretném megkérdezni tőletek, mennyire vagytok kaphatóak arra, hogy hagyjátok rávenni magatokat, hogy észrevegyetek bennünket? Mennyire vagytok kaphatóak arra, hogy talán olyan szinkronicitások történjenek meg, amik lehetetlenek? Vagy olyan dolgokra, amik akár megjelenhetnek és eltűnhetnek a dimenzióban, ami pedig lehetetlen? Amikor ezek megtörténnek, az öröm helyett a félelem árnyalatát érezzük. Nos, ez Isten játéka velem. A dolgokat dimenzióról-dimenzióra mozgatja. Vagy féltek tőle? Nem akartok beszélni róla? Nem akarjátok elmondani senkinek? Ezek a „rávenni, hogy meglásson” típusú dolgok olyanok, amiket valaki, aki szeret benneteket azért tesz, hogy felhívja a figyelmeteket. Olyan, aki nem tud odajönni hozzátok és azt mondani, hogy: „Itt vagyok!”, mert ez ellenkezik a szabad választás szabályaival.
Ez azon láthatatlan szeretet, amivel rendelkezünk. A vezetők, az angyalok, sőt a Felsőbb-Én láthatatlansága is része a szabad választás kirakósának. De valóban az a kérdés, hogy „Isten beavatkozik a szabad választásba?” Valószínűleg mindig, mert mi szeretettel tessékelünk benneteket. Olyan dolgokat mutatunk meg nektek, amiket vagy meg kell néznetek, vagy sem. El tudjátok képzelni, hogy milyen szomorú dolog az, hogy azok az angyalok, a vezetők, a Felsőbb-Én egész életében együtt vannak az egyénnel, amikor is szinkronicitásokat mutatnak nekik, szeretettel árasztják el őket, belépnek az álmaikba, de egyikük sem látja meg őket azért, mert idejekorán ki lettek programozva ebből? Azt mondták nekik: „Ez nem létezik. Ez nem létezhet. Ez az elme trükkje. Ez gonosz. Ez ilyen meg olyan dolog.”, ahelyett, hogy egy szerető Isten lenne, aki kapcsolatba akar lépni velük.
Az emberiség egy magasabb szintű tudatossággal elkezd átváltani egy olyan felébredésre, ami az együttérzés magasabb szintű gondolkodásából következik. Az egyik dolog, ami ezzel együtt jár, az a magasabb fokú lehetősége a „meglátásnak”. Több dolog is történik ezzel az új emberrel annál, mint amit talán gondolnátok. Azt mondjuk, hogy gondoljátok. Az új ember nem olyan, mint a régi. Nem olyan makacs, mint a társam volt. Egy olyan fajta spirituális kultúrában van benne, ami ezen a bolygón kezdődik el és ami azt mondja: „Hiszek a magasabb szintű dolgokban. Létezik Isten és angyalok körülötte. Szeretném látni őket! Hajlandó vagyok látni őket. Észre fogom venni!” Ez hát a Váltás csodálatos változása, amiben benne vagytok. Nem néznétek ezt a műsort, ha ez nem lenne igaz. Valamilyen módon, valahogyan a szeretetünk rávett benneteket arra, hogy észrevegyetek. Óh, micsoda egy üzenet! Válaszoltatok a szeretetre és most itt vagytok, szeretnek benneteket, ismeritek a szeretetet.
Kryon vagyok, ismerem a szeretetet. Szerelmesek vagyunk belétek.
És ez így van.
