Kedves Kryon!
Olvastam a kérdések és válaszok szekcióban azokról, akiknek az elméjük beteg – például az Alzheimer-kor és a demencia, de nekem lenne még kérdésem ezzel kapcsolatban. Azt mondod, hogy ezek az emberek maguk választották ezt az utat és ez számunkra is tanulságos. Mivel magam is ilyen emberekkel dolgozom, azon tűnődöm, vajon van-e a betegségnek egy olyan stádiuma, ahol meg visszafordítható lenne ez az állapot és ha van ilyen, milyen módszerrel lenne visszafordítható? Ezek a betegek az otthonban nagyon be vannak gyógyszerezve és a hatóságok elgondolása szerint az „alternatív” terápia nem működne – holott használnak színes fényeket a terápiában. (Szomorú, de a diverzionális terapeuta azt mondta, hogy fogalma sincs mi az a színterápia.)
Spirituális nézőpontból mi a legjobb módja, hogy együtt tudjunk dolgozni ezekkel az emberekkel - úgy beszélni hozzájuk mintha „normálisak” lennének, vagy hagyjuk őket a képzelgéseikbe és mi is haladjunk velük? Azt mondták nekem egyszer, hogy ezeket az embereket csendben kell tartani, főleg az este közeledtével. Viszont én azt találtam egy nővel kapcsolatban, aki legkevesebbet beszél itt bent, hogy minél gyerekesebb vagyok (táncolás és éneklés boldoggá teszi), annál többet beszél. Én tudnék további előrelépést tenni vele, fel tudnál világosítani a továbbiakkal kapcsolatban?
Először a második részre fogok válaszolni. Szeressétek azokat, akik ebben az állapotban vannak. Találjátok meg, hogy mi nevetteti meg őket... és aztán nevettessétek meg őket. A legjobb, amit tehettek egy ilyen állapotú létesítményben, hogy valamiképp örömöt teremtetek. A zavarodottságuk ellenére is képesek nevetni egy szituáción vagy kreatívak tudnak lenni. Valamint jobban fognak tudni emlékezni rád, mint az egyén, aki ilyen nagyszerű érzelmet teremtett. Külön-külön elég bonyolult, de mindegyikükre igaz, hogy próbáld megtalálni a „boldogság” gombjukat és próbáld meg gyakran nyomogatni ezt a gombot. Erre emlékezni fognak.
Éppen most vezettelek rá néhány fontos felfedezésre, amelyek képesek lesznek nagymértékben visszafordítani ezeket az állapotokat. Csak úgy, mint a lebénult ember, aki visszanyeri az idegkapcsolatok működését a testében és újra meg kell tanulnia járni, ugyanúgy szenved a fájdalomtól és ott is felfedezhető lesz az elme regenerációjának ezen jellegzetessége. Még ha új sejtek is fejlődnek, nem feltétlenül lesz meg a régi memóriájuk, de fejleszthetők az egészségre és új emlékekre.
Nos, egy napon ezeknek a sejteknek meg lesz a képességük, hogy megállítsák a sejtek degenerációjának folyamatát és helyette új utakat növesztenek köré. Néhányuk képes lesz az „újra kapcsolódásra” bizonyos emlék fajtákhoz (mint pl. a megismerés) de újra kell tanulniuk, hogy mit is jelent valójában a megismerés kapcsolata. Szóval, múltbeli történések és események újratanulására lehet szükség... néha még olyan dolgokat is újra kell tanulni, mint az olvasás. A fájdalom az lesz, hogy az egyén visszaszerzi a mentális egészségét és rá fog jönni arra, hogy pontosan mi is történt.
A törzssejt kutatás nagyon fontos és elérkeztek majd egy ponthoz, ahol képesek lesztek használni a születési sejteket, amelyek nem embrionálisak, de minden egyes darab alkalmas a kutatásra... ezáltal megkerülve minden erkölcsi kérdést. Keressétek ezt a következő néhány évben.
