A férjem és én mindig is próbáltuk a legjobbat megtenni a szeretetért, a Fényért és az Életért. Visszanézve, sok mindent tettünk (legalábbis nekünk ez a benyomásunk róla), de most elvesztettük a barátainkat és úgy tűnik, elértünk egy pontra és nem tudjuk hogyan tovább. Néha azt gondoljuk, ez így rendben van. Talán az új dolgoknak amiket kértünk, időre van szükségük, hogy manifesztálódjanak... de néha még mindig félünk: „Talán kihagytunk valamit? Talán a 'régi' bennünk még mindig harcol bennünk az új keresése ellen?” Biztos vagyok benne, hogy tudsz nekünk segíteni, mint mindig, hogy megértsük és tovább haladhassunk a Fény útján.
Egyetleneim, minden isteni rendben halad, ahogyan ti is. A barátok leváltak rólatok, mert ezt kértétek. Ők láttak valamit bennetek, amit nem értettek meg vagy nem értettek vele egyet. Ez egy igazi tudatosságbeli összeütközés, ugye? Ez történik sokatokkal.
Igen, a dualitás mindig is küzdeni fog veletek. Ordítozik veletek, hogy igenis elrontottad. Elbújik az igazságosság mögé és egy látszólag spirituális információval próbálkozik, ami így szól: „Kérlek, gyere vissza” és így „Fejezd be ezt a buta kis keresgélést.” Eközben te elkezdesz egy magasabb energiaszinten létezni és ez nem csak a körülötted lévőknek más, hanem még a saját biológiai rendszerednek is.
Próbáld ki a következőt a Magasabb-Tudatoságoddal (Felsőbb-Én): Rendszeresen menj el egy nagyon csöndes helyre és tedd fel a kérdést magadnak: „Ez a sajátom? Ez hozzám tartozik?” Kérd Isten szeretetét, hogy erősebb legyél mint a félelem, de ellenőrizd, hogy mit teszel az „isteni iránytűddel”. Ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy az valódi vagy sem. Ez nem az lesz, amit Kryon mond, vagy az amit körülötted az emberek mondanak. Ez az öreg lélek benned, amire oda kellene figyelned... mindig.
Áldottak mindazok, aki mindvégig kitartottak a cél mellett és eljöttek azért, hogy megkapják a békét egész életükre... mind a testükben és mind a Földön.
