Kedves Kryon!
Mi történik igazából, amikor az embernek „déjà vu” élménye van?
Belelépsz a „jelenbe” egy nagyon érdekes módon. Ez a fórum nem azért van jelen, hogy terjedelmes, ezoterikus választ/megfejtést adjon a külső érzékelésed rejtvényéhez. Még akkor sem, ha a válaszok, amiket tőlem kapsz gyakran túl hosszúnak is tűnnek.
Metafora: Lásd úgy az életet, hogy annak sokféle útja és lehetősége van, amit ti „jövőnek hívtok”. Minden amit tettél és minden lehetőség, együttesen alkotják a most „egészének” élményét. Az elmédben ezt a „most tapasztalást” egy nagyon nagy léggömb formájú üres térben helyezd el, ahol ezek a léggömb belső oldalán vannak felragasztva. Most helyezd magad a léggömb közepébe és nézz körül. Most egy olyan helyen állsz, ahol minden amit tettél, az ott van mindazok lehetőségeivel együtt, amit megtehetsz. Nincs eleve elrendeltetés, de a lehetőségek teljes tárházát találod ott. De amióta az egészet nézed (ezoterikusan), „érzed” is azt és igazából van egyfajta több dimenziós sejtésed arról, hogy mi történhet az úton, amin elindulsz.
Most térjünk vissza a 3D világba. Még akkor is, ha ott ülsz és olvasod ezeket a sorokat a valóságodban, akkor van egy részed, ami még mindig abban a léggömbben csücsül és erről neked tudomásod sincs. Szóval amikor ezek közül a potenciálok közül néhány végül bekövetkezik, akkor azt mondod: „Itt már jártam és ezt már megtettem! Hűha! Déjà vu!” Ami igazából ilyenkor történik az az, hogy felismered a potenciálokat, amiket magadnak felépítettél és már korábban érezted őket, amelyek most manifesztálódnak a lineáris valóságodban.
