Kedves Kryon és Lee!
Nemrégiben voltam a New Hampshire-i közvetítésen (November 2002). Nagyon köszönöm, hogy megosztod Kryon-t mindannyiunkkal! Meg kell kérdeznem: Amikor olvasom a könyveket, sokszor feltör mélyről, belőlem a sírás!
Nagyon kényelmesen éreztem magam New Hampshire-ben, ültem a földön a hátsó sorban. Amint a közvetítés elkezdődött, sírni kezdtem és könnyek csorogtak le végig az arcomon (eltakartam az arcom, szóval senki sem láthatta) ugyanúgy, mint amikor a könyveket olvasom. Kryon, miért keverem a szeretetet a szomorúsággal?
Ahogy a kérdésben is fent elhangzott, ez egy gyakori Emberi tapasztalás, hogy ezt érzitek a közeli találkozások alatt a Szent Lélekkel. Hogyan fogjak hozzá, hogy ezt elmagyarázzam? Hogyan tudom külön választani azt a sok energiát attól a sok szótól?
Az angol nyelvben van EGY szó a szeretetre. Néhány másik nyelvben, van ugyanerre a szóra HÉT. Ott van az Ember-Ember közti szeretet egy szerelmi kapcsolatban... egy testvér-nővér kapcsolatban... egy anya-lánya kapcsolatban. És lehetne még folytatni és mindegyik különböző. Annak ellenére, hogy egy szóval fejezed ki.
Mi a helyzet az Ember és a Felső Én közti kapcsolattal? Ez az egyik legmélyebb az összes közül. Ez a kapcsolat egyesíti az anyai szeretetet a gyermeke iránt azzal a szenvedélyes, egyesítő energiával együtt. Igen, van egy emlék és ebben az emlékben van öröm, amit a sejtjeid ismernek a másik oldalról. Van ott egy óriási megbecsülés aziránt, ami a pillanatban a szobában történik, ahol ülsz, figyelsz és olvasol. Ez egyfajta mindenre kiterjedő áttekintés... ahol a menny vendéglátói ülnek szó szerint veled együtt és fogják a kezed. Szomorúság. Nem. De hasonlít rá, mert oly könnyen sírva fakadsz tőle.
Menj el oda, ahol anyák életet adnak gyermekeiknek és nézd a könnyeiket, hogyan folynak végig arcukon, ahogy először karjukban tartják újszülött gyermeküket. Nézd, ahogy képtelen kontrollálni érzelmeiket és csak sírnak és sírnak, ahogy belenéznek gyermekük szemébe. Megkérdezem: ez szomorúság? Nem. Ez ÖRÖM.
