Kedves Kryon!

Épp a fényről és a multidimenzionalitásról szóló, tőled hallott dolgokon gondolkodtam, mikor hirtelen eszembe jutott valami. Nem tudom, hogy ez vajon egy zseniális gondolat-e vagy inkább nagy őrültség. Nagyon örülnék, ha elárulnád, hogy jó nyomon járok-e. Lehetséges, hogy valami fontos dolgot nem vettünk figyelembe eddig a fénnyel kapcsolatban, olyasmit, ami majd kiüti a szemünket? Mint tudjuk, négydimenziós világban élünk. Vajon a fény érzékeli az időt? A fizika szerint a fény tömeg nélküli részecske. Az én zseniális gondolatom vagy őrült ötletem pedig az, hogy a fény a négydimenziós valóságunkon kívüli. Ha ez igaz, akkor csak felfogásunkon kell változtatnunk.

Igen, felfogásotoknak változnia kell. Ahelyett, hogy a fényre, mint egy időn kívüli dologra tekintenétek, meg kellene tanulnotok úgy látni, mint az idő által kontrollált valamit. Lehet, hogy nem érzékeli az időt, de jellemzői (főként a sebesség) az idő által kontrolláltak. Egyáltalán: miért terjed a fény? Milyen motor hajtja? Amikor fizikai valóságotok alapvető energiáit tanulmányozzátok, fontos, hogy a fényt az idő által irányítottként tekintsétek. Mivel azonban az univerzum különböző részein eltérő maga az idő is, a fény sem állandó, ahogy hiszitek. Gondolataid helyesek, de egy kicsit még tovább kell vinned őket. Valóban, a fény részben interdimenzionális, de azt illetően, hogy valójában hol is van, formulákba zártátok. Minden időkeretben más és más a fény sebessége. Talán ez a legnehezebb része a csillagászattal és fizikai valóságotokkal kapcsolatos tanításainknak. Amikor messzi az űrből látjátok közeledni a fényt, úgy tűnik, állandó sebességgel tart felétek... ugyanazzal a sebességgel, ahogy a fejetek fölött lévő izzóból. Azonban ez nem így van. Tekintsetek erre a távolból jövő fényre úgy, mint amely egy olyan „fényúton” halad át, ahol útépítések, kötelező megállók, sőt, még gyorsforgalmi utak is vannak! Nem egy egyszerű, lineáris módon jut el hozzátok, mint ahogy azt képzelitek. Útja során a fény az általa átszelt időkeret mindegyikére reagált. Ez ugyancsak meghökkentő lehet számotokra, hiszen ez megkérdőjelezi a Távolságokkal kapcsolatos számításaitokat.

Ha kezditek megismerni a világegyetem sötét (nem negatív, csak láthatatlan) energiáját, akkor rájöttök majd, hogy interdimenzionális, így egy része még kvantum-állapotban van (távolság nélkül). Ahogy ezzel az ismérvvel kiegészítitek az űrről alkotott elképzeléseiteket, rájöttök majd arra is, hogy az általatok fényként érzékelt és mért dolog jóval összetettebb valami, mint ahogy eddig hittétek.

Amit a tudósok a „nagy robbanás maradványnak” neveznek, az egy dimenzióváltásból megmaradt energia, nem pedig robbanás. Olyan fizikai valóságot teremt, melyben ennek csak egy részét látjátok négydimenziós világotokban, ahol az energiák összeadott értéke még mindig nem éri el azt az értéket, amiről pedig tudjátok, hogy ott van. Ez elvezet benneteket a sokdimenziós interdimenzionális matematikához és ahhoz, hogy ténylegesen is felfedezzétek azokat a réseket, melyekről már beszéltünk nektek. Erre vonatkozóan később újabb tanítások jönnek majd.