Kedves Kryon!

Nagyon gyakran szólok hozzád. Bízom abban, hogy hallod, még ha csak egy jelentéktelen valaki vagyok is. Már hosszú idő óta az emberiséget akartam szolgálni és valamiképpen tudom, ezt kell tennem. Kórházban dolgozom Nyugat-Ausztráliában. Sok különböző munkát végzek: ételt szolgálok föl a betegeknek, takarítom a kórtermeket stb. Szeretem a munkámat és örömömet lelem benne, de nagy szomorúsággal tölt el, hogy vannak, akik azzal gyötörnek, miért nem vállalok irodai munkát, amiben jobban kamatoztathatnám a képességeimet. Nem értek egyet velük. Mindazonáltal tudni szeretném, vajon a megegyezésem szerint cselekszem-e; nem akarok végül úgy hazatérni, hogy nem értem el a célomat.

Köszönet a szeretetedért Kryon!

Kedvesem, idén küldtem már üzenetet pont neked. A címe: „A közönséges ember”. Ezt mondod: „csak egy jelentéktelen valaki vagyok”. Isten előtt nincs ilyesmi. Az, hogy kicsinek érzékeled magadat, abból fakad, hogy a kettősséged azt akarja mondani: a négy dimenzióban kicsinek tűnsz. Ám van benned egy magasabb erő, ami jobban tudja.

Arra emlékeztetlek, hogy amikor azon a helyen jársz-kelsz, ahol és úgy véled, nem tisztelnek és földi dolgokat végzel – minden lépéseddel fényt viszel a sötét helyekre. Azok az emberek, akik sohasem fognak találkozni veled, részesülnek az áldásodból és azok, akiket megállítasz és megérintesz, áldottak az önkéntes segítséged révén. Maradj ebben az állásban, ameddig csak lehet és tudd: sohasem vagy egyedül és valójában a megegyezésed szerint cselekszel. Kövesd a szenvedélyedet!

Áldott az Emberi Lény, aki megérti a Fényadó kifejezés értelmét és valódi jelentését.