Alcím:
Egyenes beszéd egy kizökkent világban
BEVEZETÉS LEE CARROLLTÓL
Szeretettel köszöntöm a Kryon sorozat minden olvasóját, és azokat is, akik csak most kezdik a Kryonnal való ismerkedést. Eddig rendben... Mindig így kezdem. Mit tehetek most másképp? Ez a Kryon sorozat tizedik könyve, de ha beleszámítjuk a két „Indigó Gyerekek" című könyvet is, melyet Jan Toberrel, spirituális társammal és a Kryon munka másik alapítójával együtt írtam, akkor a tizenkettedik. Általában itt üdvözlöm az olvasókat és mondom el, mi is olvasható a könyvben. Nos, ezt most rögtön meg is teszem.
Először: Ha olyan valaki vagy, aki nem hisz a közvetítésben, akkor már ezt az oldalt is kár elolvasnod. Csukd is be rögtön a könyvet! Úgyis arra számítasz, hogy gonosz energiák kerítenek fogságukba, ha tovább olvasod, ugye? Nem gondolod, hogy bűnösnek születtél, és „ott kinn” olyan lények vannak, akik a lelkedet akarják? Nos, ebben nem értünk egyet, de ha te ebben hiszel, tiszteletben tartjuk. Ezért erősen azt javasoljuk, hogy tényleg ne is olvasd tovább, mert ez a könyv nem neked szól.
Nem célunk senki hitét megingatni. Nincs szervezetünk, nem toborzunk tagokat, és nem akarunk senkit megtéríteni. Nem törünk egyházi babérokra, s tiszteljük mindazokat, akik a spirituális igazságok keresésében már lehorgonyoztak. Tudnod kell még rólunk, hogy nem kérünk adományokat, nem kívánunk követőket szerezni, és nincs is írott doktrínánk. Pusztán csak elmondjuk mindazt, amit az isteni szeretetről gondolunk, és hagyjuk, hogy mondandónk az erre legalkalmasabbnak ígérkező energiában mutassa meg magát. Hiszünk abban, hogy emberek közvetíthetnek felsőbb üzeneteket, hiszen az emberek mindig is ezen a módon kapták a spirituális információkat. És igen... már kezdtem túlságosan is tréfára venni ezt az utolsó bekezdést. Legnagyobb spirituális igazságunk az, hogy Isten sokkal hatalmasabb annál, mint ahogy azt tanították nekünk. Hiszek abban, hogy az emberek okosak, és képesek a tanultakat szembeállítani valódi tapasztalásaikkal.
Másodszor: Ha most találkozol először a közvetítéssel, mint olyannal, és szeretnél többet tudni arról, mit is képviselünk, akkor hosszan és részletesen olvashatod ezzel kapcsolatos mondanivalónkat a Kryon sorozat 7. (magyar sorozat 5. kötet) „Levelek otthonról" c. kötetének I. fejezetében, melynek címe: „Az Új Kor Isteni Egység”. De megtalálhatod honlapunk (www.kryon.com) „Kedvencek” (Site Favorites) oldalai alatt. A szóban forgó rész címe: „Mire számíthatsz?" Ebben összefoglaljuk munkánk lényegét, és hogy mennyire fontosnak is tartjuk az emberiség napjainkban játszott szerepét. A legutolsó Kryon könyv, a sorozat 9. kötete (magyar sorozat 7. kötet) 2002-ben jelent meg és az azt megelőző két év legfontosabb közvetítéseit tartalmazta. A jelen kötet a 9- kötet megjelenése óta adott élő közvetítések válogatását tartalmazza 2002 augusztusától 2003 decemberéig terjedően, valamint Kryon kérdésekre adott válaszainak (legutolsó fejezet) 2004 márciusáig terjedő válogatását.
Harmadszor: Ha régi Kryon olvasó vagy: Köszönjük! Te már tudod, mire számíthatsz. Igen tartalmas új információkkal, s a hozzájuk társuló nagy szeretet érzéssel találkozhatsz a könyv lapjain, ahogy azt a Kryonnal való 15 éves munkánkból eddig is érezhetted. Ha netán ez lenne az első Kryon könyv a kezedben, nem jelent gondot, hogy a többit még nem olvastad... egészen biztosan van neked valami ebben a könyvben!
Az is lehet azonban, hogy e könyv olvasását követően késztetést érzel majd, hogy elolvasd az előző kilencet. Ha így lesz, könyvenként haladj visszafelé a sorozat olvasásában, élvezd az emberiséget és a Kryon közvetítéseket körülvevő energiák változásának történetét. Ha arra vagy kíváncsi, hogyan indult ez az egész, elolvashatod az első és egyben legrövidebb kötetet az 1989. évi közvetítések anyagával. Ebben körvonalazta Kryon a Föld előtt álló lehetőségeket. Ezek a sorok ma már próféciának számítanak, mert Kryon már ebben a könyvben beszélt mai világunk történéseinek többségéről: a mágnesesség változásáról; a több országban is tapasztalható káoszról, melyet politikai vezetőik keltenek; az időjárásban tapasztalható változásokról, stb. Ahogy a könyvek rendre követték egymást, állításaikból egyre több dolgot igazoltak vissza a fizikai, biológiai és később a csillagászati kutatások. A sorozat többi könyvében Kryon ugyanis arról beszélt, eljön az idő, amikor a vallási vezetők többé már nem cselekedhetnek az általuk hirdetett igékkel szemben. A hírekben most pontosan ilyesmikről olvashatunk. Kryon arról is beszélt, hogy a becsület és tisztesség igen fontos tényezővé válik majd a bolygón. Ennek megnyilvánulását láttuk 2003-ban, mikor a Fortune 500-as listáján' szereplő hatalmas cégek mentek sorra csődbe, és emiatt még maga az FBI is alaposan megrázkódott! Ki gondolta volna, hogy ez egyszer megtörténhet? Mivel egy régi energiát képviseltek, el kellett tűnniük a színről... túlságosan sok pénz és hatalom forgott itt kockán.
Ebben a könyvben érintjük az egyik legnagyobb kérdést: Most, hogy már az új spirituális energia jelen van, miért tűnik mégis minden olyan elkeserítően rossznak? Új dolgokat tudhatunk meg arról, hogyan közelíthetünk az interdimenzionalitás" felé, hogyan ragadhatjuk meg a mesteriét és felemelkedés lényegét. Egyik kedvenc fejezetem az önértékelésről szóló rész (9. fejezet), ahol Kryon konkrét tanácsokat ad ahhoz, hogy ebben az igen szerteágazó kérdésben segíthessünk magunkon.
Kryon 2003-ban kezdte ismertetni velünk a DNS spirituális jellemzőit, beleértve néhány interdimenzionális réteg nevét és energiáját. Bár ez valószínűleg nem tartozik a Kryontól kapott leggya- korlatibb információk közé, mégis, sokaknak azok közül, akik örömmel veszik az ezoterikus információkat, jó igazolás lesz: az, amiről mindig is „tudták”, hogy van, valóban ott van. A dologban a legnagyobb nehézséget számomra az jelentette, hogy Kryon a DNS rétegek nevét héber nyelven adta meg! Számomra, akinek hangképzése nem héber, ez igen kemény dió volt! Az én hangképzésem nagyon is dél-kaliforniai. Ezért aztán az olyan egyszerű szavakat, mint például „beach” (tengerpart) könnyen kiejtem, de a héber szavak teljesen idegennek tűntek számomra. Ezért aztán segítséget kaptam.
Az utóbbi négy évben történt egyik legkedvesebb dolog az volt, hogy amikor 2000-ben Izraelbe látogattunk, vendéglátónk, llan Vainer-Cohen megismerkedett egyik előadónk, Peggy Phoenix Dubro lányával, Shana-val, és elvette őt feleségül. Peggy az általunk is támogatott EMF Balancing Technique3'" kidolgozója és terjesztője. Munkáját ma már a világ 50 országában ismerik. A 7. Kryon könyvben (magyar sorozat, 5. kötet: Levelek otthonról) olvashattok egy cikket erről a technikáról.
Ilan az Egyesült Államokba költözött, és most New Englandban él. Mivel héber anyanyelvű, természetesen ő lett szakértőm a héber nyelvet illetően. Alig hogy elkezdtük honlapunkra feltenni a DNS-sel kapcsolatos közvetítések anyagát, sorra érkeztek az izraeli fényküldöttek levelei, melyekben mindannyian segíteni szerettek volna a DNS rétegek héber nevének írásával, kiejtésével kapcsolatosan. Ezek mindegyike kifejezetten segítő volt, a dologban csak egy bökkenő volt: mindegyik levél más-más megoldást javasolt! Ezért külön fejezetet szenteltünk a héber írás kérdésének, kifejtve, miért döntöttünk épp a könyvben szereplő megoldás mellett, és megadva az egyes rétegek nevében szereplő betűk helyes ejtését. Miután Kryon mind a 12 réteg nevét átadja, azt hiszem, (valószínűleg) egy újabb könyv következik majd.
Új gyakorlat: Körülbelül egy évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy feltesszük honlapunkra az összes nagyobb Kryon közvetítés szövegét. A múltban csak néhánynak a szövegét tettük fel, ezzel is arra próbáltuk ösztönözni az embereket, hogy vegyék meg a könyvet vagy a Sedona Journal of Emergence'v magazint, melyben havonta olvashatók Kryon legfrissebb közvetítései. Arról van szó, hogy a Kryon könyvek főként a közvetítések szövegéből állnak, és úgy gondoltuk, hogy az Interneten való közzétételük csökkentheti az épp soron következő könyvek eladási esélyeit. Döntésünk, hogy ennek ellenére mégiscsak feltesszük őket, azon az elven alapszik, hogy „a könyvek eladási indexei kevésbé fontosak, mint az, hogy az információt gyorsan továbbadjuk”. Ennek eredményeként annak az összeállításnak a java, melyet most a kezetekben tartotok, egy ideje már fent volt honlapunkon!
Sokan arra is emlékeztettek, hogy az Internetes oldalak folyamatosan változnak, de a könyvek nagyon sokáig élnek (kivéve, ha van kutyád)! így hát igazán jó érzésekkel döntöttünk arról, hogy korábbi gyakorlatunkat megváltoztatjuk. Azoknak pedig, akik az összes közvetítés szövegét kinyomtatták honlapunkról, és valahol egy nagy dossziéba fűzve őrzik... ezt a könyvet azért sokkal egyszerűbb a kocsiba dobnod és magaddal vinned, ugye? Azt hiszem, barátaimnak igaza van: a könyvekhez mindannyian valami különleges „érzést” társítunk, és ezt soha, egyetlen honlap se lesz képes elérni. Ráadásul, a többi nyelven, melyen a könyvek megjelennek, az Interneten nem olvashatók a közvetítések.
Lee Carroll személyes megjegyzései, élményei
Úgy érzem, sokak számára érdekes lenne, ha ennél a mérföldkőnek számító könyvnél a szokottnál jóval személyesebb lennék a bevezetőben. Akárcsak titeket, az elmúlt két évben engem is sok öröm és bánat ért. Ezen túlmenően, számtalan érdekes és mulatságos dolog is történt a Kryonnal való közös munka évei alatt, ezeket most szeretném megosztani veletek. Talán eljött az idő, hogy a könyv szerzőjeként és az üzenetek közvetítőjeként több mindenbe beavassalak benneteket, mint ahogy azt a múltban tettem. Elárulom nektek, melyek azok a dolgok, melyek nagyon irritálnak, vagy amik épp megmosolyogtatnak.
Csalódások
Háborúk: Ellenzem a háborút és mindent, ami vele kapcsolatos. Ez pusztán egy kijelentés, és semmi köze politikai pártállásomhoz. Van, amikor a háború elkerülhetetlen, és van, amikor nem, de ha bekövetkezik, az igenis tragédia, függetlenül attól, mit hoznak fel ennek igazolásaként. Testi és lelki töréseket okoz, életeket változtat meg örökre. Ezért, ezekben a háborús időkben nagyon nehéz pozitív üzenetekkel lépnem a világ elé (mint ahogy az lenne bárkinek). Kryon azonban előre megmondta, hogy így lesz, ugyanúgy, ahogy a bolygó előtt álló kihívásokra is rég felhívta figyelmünket. Körülbelül tíz éven át beszélt a régi és az új energia között dúló harcról. Azt hiszem, ennek lehetünk most a kellős közepén.
Barátok pálfordulása: Kryon azt is elmondta, árulásra és barátságok megszakadására is számítanom kell. A napi postámmal kapott levelekből ítélve nem vagyok egyedül! Ez sokakkal megtörténik, méghozzá úgy, hogy pont onnan érik őket támadások, ahonnan legkevésbé sem várták volna. Néhány évvel ezelőtt Kryon arról beszélt, hogy eljön majd az idő, amikor az embereknek „le kell mászniuk a kerítésről”v, és színt kell vallaniuk. Ezt sokan meg is tettük, és a folyamat során én is, és körülöttem sokan mások is, barátokat vesztettünk cl. Nézz szét magad körül! Az Egyesült Államok, akár csak a világ maga, talán még soha nem volt ekkora megosztottságban... legalábbis az én életem során. Kryon megnevezett néhány lehetséges okot is, ezeket alaposan kifejtve a 12. fejezetben olvashatod.
A Kryon munka támogatói között is voltak néhányan, akik hátraarcot csináltak. Valószínűleg éveken át vártak, csak vártak, hogy Kryon tegyen már végre valamit, ez azonban nem történt meg. Túlságosan átitatódtak a régi energiákkal... egy olyan jövő képével, melyben a félelem és az összeesküvés az úr, egészen addig, míg bizonyos csoportok fel nem veszik velük a harcot. E csoportok megszervezéséhez pedig Kryon soron következő utasításaitól várták a segítséget. Ám Kryon soha nem adott instrukciókat erre vonatkozóan, s mivel az általuk oly nagyon várt üzenet csak nem akart megérkezni, úgy gondolták, munkám pontatlan.
Bár a sokszor megjövendölt Armageddon, vagy a zsidó és keresztény próféciák, akár csak Nostradamusé, nem következtek be, ők mégis úgy gondolták, hogy a zsákjukban cipelt temérdek félelemnek valahogy mégis csak manifesztálódniuk kellene. Egyébként is, Kryon leírásában a múlt közel sem tűnt olyan sötétnek, mint ahogy azt a tanultak alapján várták volna. Amikor egyértelművé vált számukra, hogy Kryon nem fog összeesküvésekről beszélni, nem bocsátkozik részletekbe, nem nevez meg sötét szereplőket, és hogy az emberiség Kryon által leírt története összességben nem egyezik a régi energiában hallottakkal, csalódottan arra a következtetésre jutottak, hogy Kryon valamiképp „megtévesztett minket a fénnyel”.
Egy e-mail üzenetből a következő derült ki: egy önmagát „különleges galaktikus csoportnak” elnevező társaság erősen úgy érezte, hogy üres színjáték, amit csinálok, és nem is Kryont közvetítem. A körülöttem lévők közül többeket is figyelmeztettek, mivel ők olyan dolgokat is láthatnak, melyeket a többi ember nem. Arról, hogy miért is tenném mindezt, vagy hogy kit is közvetítek valójában, már nem esett szó. Bár szerte a világon spirituálisán nagyon is fejlett és kifinomult hallgatóság előtt közvetítek, és egy része pont azért jön el, hogy az üzenetek hitelességéről meggyőződhessen, e különleges galaktikus csoport tagjai állították, hogy - saját megfogalmazásuk szerint - fölötte állnak a szokásos hallgatóságnak, s különlegességük épp abban áll, hogy a hitelesség megítélésében csalhatatlanok.
Az én értelmezésem szerint azonban csak félelmeiket és összeesküvés tudatosságukat illetően különlegesek. Hiszen én magam nyíltan kiállok a világ bármely előadói pódiumára, hadd lássa és értékelje mindenki munkámat. Érdekes módon azonban azok, akik hitelességemet megkérdőjelezik, szinte kivétel nélkül sötét sarkokból támadnak, onnan, ahol senki nem láthatja őket. Felmennek az Internetes csevegő oldalakra, e-maileket küldözgetnek, majd hirtelen eltűnnek.
Így néhányak számára Kryon (és Lee Carroll) nem más, mint egy újabb sötét figura azoknak a listáján, akiktől mindenképp óvakodniuk kell. Bár mindegyiküket megáldom, majd útjára küldöm, mégis szomorú vagyok, mert tudom: azzal, hogy ennyire kötődnek a földi élet drámájához, úgy telik el az életük, hogy közben rettegve pillantgatnak maguk mögé, nehogy elkapja őket valami félelmetes, sötét alak, és nem is sejtik, hogy már réges-rég elkapta őket! Micsoda pazarlása ez az emberi erőforrásoknak! (Én legalábbis annak tartom.) Sokkal jobban hasznosíthatták volna energiáikat azzal, ha fényt küldenek a sötétben lévőknek, ahelyett, hogy a sötétségben megbújva sötét dolgokra vadásznak. Az emberiség ténylegesen megváltoztatta a bolygó történetét, és ezzel magát a múltat is megváltoztattuk... az egész múltat. Ez az igazi történés, amivel foglalkozni érdemes!
Ál-közvetítők: A Kryon írások 18 nyelven olvashatók, és ez már több mint 100 Kryon könyvet jelent. Rendszeres útjaink során ugyancsak nagy hallgatóságot vonzunk világszerte. Hatalmas tömegek gyűlnek össze, hogy érezhessék az energiát, és új információt kaphassanak.
Talán meg se kellene ezen lepődnöm, mégis, nagyon elkeserít, hogy néhány országban Kryon nevében (és ezt nem tiltja a jog) félelmeket keltő információkkal ijesztgetik az embereket! Ha tehát te magad is ilyen ál-közvetítő vagy, aki azt színleli, hogy Kryon üzeneteit közvetíti, remélem, nem lep meg iménti őszinteségem és a tény, hogy e könyv rövidesen olvasható lesz majd a te nyelveden is, és az emberek meg fogják tudni az igazságot.
Bárki közvetítheti Kryon üzeneteit, a meghívás mindenki számára adott. Ez nem egy zártkörű klub, és Isten neve nem védett.
Ugyanakkor egy hiteles Kryon közvetítő - és ilyenek többen is vannak a világon -munkája ugyanolyan szeretetteljes és őszinte üzenetekben nyilvánul meg, mint amilyenekkel az elmúlt 15 évben könyveinkben találkozhattatok. Munkánkkal magasra tettük a lécet, mindenki által jól látható, milyen energiák, milyen viselkedés jellemző erre a szeretetteljes angyali entitásra, mégis vannak, akik abban reménykednek, hogy egy másik földrészen nem találnak majd rá az emberek a hiteles információt közlő könyvekre. És ha mégis rátalálnának, azok számukra idegen, angol nyelven íródtak.
Így hát ezen ál-közvetítők biztos távolságban érezhetik magukat. Felugrottak Kryon népszerűségének vonatára, kinevezték magukat guruknak, nagy pénzeket gyűjtenek, azzal hitegetik az embereket, hogy „tisztává” válhatnak, ha erre vagy arra az útra lépnek... vagy ezt vagy azt a tudást megszerzik... Volt olyan csoport is, amely „Óvakodjatok az indigó gyerekektől!” címmel kampányt szervezett (az ország meg nem nevezendő). Ez a legtöbbünk számára teljesen abszurdnak tűnhet, de nem ám az adott ország rendőrségének! Ebben az egészben az a szomorú, hogy amikor az álmédiumok nyilvánvaló csalását végül leleplezik (ami mindig megtörténik), akkor Kryon neve is mindig ott szerepel, a kormányok által is jól láthatóan.
Ha te magad is elgondolkodtál azon, hogy vajon az általad ismert Kryon médium hiteles-e, kérlek, ne írj nekem, ne engem kérdezz! Ebben dönteni nem mi, hanem pont te vagy hivatott! Túl azon, hogy te magad is rendelkezel a megkülönböztetés erejével, melynek révén „érzed”, valódi-e az üzenet, összehasonlításul ott van előtted több mint ezernyi oldal, tele Kryon írásokkal. 1989 óta kapjuk folyamatosan Kryontól az üzeneteket, és ezek egyike se tartalmaz ellentmondó információkat, ugyanakkor összetéveszthetetlen, sűrű szeretet energia árad belőle.
Kryon soha nem kér olyat tőlünk, hogy valamit megtegyünk, mindössze azt, hogy találjuk meg spirituális magunkat és bontakoztassuk ki. Így hát, kérlek, most is használd forrásaidat, beleértve saját spirituális erődet, és találd meg belső válaszodat, mely egyenesen ebből a spirituális magból jön. Ne függj senki mástól, ne várd, hogy más mondja meg neked, mi igaz spirituálisán, s mi nem. Mindez vonatkozik a jelen könyvre is.
Ostobaságok, melyekben az emberek örömest hisznek: Jó, én magam is tudom, hogy bizonyos körökben magát Kryont is ideértik, de én most arra gondolok, mikor egy tény megragadásával a tudomány emberek tömegeit kezdi ijesztgetni. Emlékeztek a tizenkettedik bolygóra? 2003 májusában kellett volna becsapódnia a Földbe. Született erről egy igen népszerű könyv is, melynek szerzője egy éven belül többször is volt az Art Bell Show meghívott vendége. (Hát lehet elégszer hallani az emberiség végzetéről?) A vele való beszélgetések azt sugallták, az esemény bekövetkezése elkerülhetetlen, és valószínűleg sok tudós tartotta ugyanígy. A Vatikán is tudott az eseményről, de titokban tartotta, és úgy tűnt, hogy a NASA is „rajta volt” az ügyön. Weboldalak tucatjai születtek meg hirtelen, műholdak Figyelték a fejleményeket, sokan komolyan aggódtak. Mi is rengeteg levelet kaptunk.
Nos, az esemény nem következett be! Micsoda meglepetés! Nem történt semmi, még csak egy nagyobb sziklatömb se tört elő a Nap mögül, hogy aztán - matematikai számításaink szerint nem is létező - nagy sebességgel becsapódjon a Földbe. Az egész cirkuszban az a szomorú, hogy ha bárki, akár csak egy kicsit is, kutatott volna az ügyben, kideríthette volna: annak ellenére, hogy maga Zacharia Sitchin (a „Tizenkettedik Bolygó” c. könyv szerzője) nem tartotta az esemény bekövetkezését valószínűnek, mégis őt idézték forrásként! Ő azonban tisztában volt vele, hogy az általa felfedezett sumér naptár a 6-os számrendszeren alapszik, ezért - még ha valóban létezik is a tizedik bolygó –, körülbelül 3000 évbe telik, míg újra visszatér.
Elnézést a kíméletlen őszinteségért, de azt hiszem, az Art Bell Show ugyancsak sűrűn bizonyul a ma létező legrosszabb információforrásnak, és ezzel szörnyen megnehezíti azok munkáját, akik minden tőlük telhetőt megtéve igyekeznek fénnyel megtölteni a sötét helyeket, és megteremteni a Földön a békét. Alkalmanként természetesen vannak emlékezetes kivételek ez alól, ezt én is elismerem, de az interjúk nagyrészt sötétséget árasztanak, alapvetően a félelmekre építenek. Végül is, ebből jönnek a reklám bevételek!
Még napjainkban is sokszor hívnak meg a műsorba beszélgetni olyan fizikusokat, akik a démoni „világvége” információt terjesztik. De kérdezem tőletek, kedves olvasók: vajon hányszor kell még elkerülnünk a világvégét, amíg végre mindenki elhiszi, hogy amit teszünk, azzal ténylegesen megváltoztatjuk a Föld jövőjét? Már kétszer elkerültük a világvégét, de - ha figyelembe vesszük mindazt, amiről Art Bell Show-ban hallhattunk - az is lehet, hogy sokkal többször! Nem lenne rég itt az ideje, hogy spirituális logikánkat működtetni kezdjük?
Barátok elvesztése: Bár nem egy tényleges haláleset történt, mégis, a metafizikai könyvek kiadásával foglalkozók többsége gyászolta az oaklandi Bookpeople cég 2004-ben bekövetkezett megszűnését. Ez volt az egyik legnagyobb könyv-forgalmazó vállalat, mely New Age könyvek kereskedelmével foglalkozott. A legelső Kryon kötet óta ők forgalmazták a Kryon könyveket is. Nemesen és tisztességgel, ám meglehetősen szerencsétlen körülmények között vonultak ki a piacról. Olyan csapatot alkottak, akiknek könyvkiadási szakértelmét és segítségét mi is gyakran igénybevettük. Bookpeople! Köszönjük több éven át való szolgálatotokat!
Bármennyire is sokat beszél Kryon arról, hogy a halál igazából nem a vég, mégis, hatalmas fájdalmat és szomorúságot jelent az itt maradóknak, hogy hátralévő életüket a szeretett személy nélkül kell leélniük. Ebben az évben elveszítettük a gyógyítót és fényküldöttet, Roger LaChance-ot. Roger és felesége, Karen, az első években számtalan alkalommal adtak elő Kryon szemináriumokon. Roger halála nagyon megrázott mindnyájunkat. Roger! Tudjuk, hogy itt vagy, de hiányzik hatalmas fizikai tested, öblös nevetésed! Szívből együttérzünk Karennel, akinek most egy új életet kell kialakítania, de már egyedül.
Ugyancsak elveszítettük Halé (Harry) Makua-t, Hawaii nagy szigetén élt spirituális tanítónkat. Az őslakosok „nagyapja”, bölcs ember, mindannyiunk mentora volt. Ereiben tiszta hawaii-i vér folyt, de velünk együtt a lemúriai ősök vérvonalához tartozott ő is. Soha nem felejtjük el őt, és azt, hogyan tanított minket szeretetre, türelemre és megértésre. Makua, nagyon hiányzol nekünk!
Az elvesztésük felett érzett fájdalom alakuljon át bölcsességgé, az egyedüllét érzése igazsággá. Nem láthatunk bele a halál időzítésének titkaiba, de tudjuk, hogy minden mögött Isten szeretete rejlik, ezért békével tekintünk halálukra.
ÖRÖMÖK
Legfőbb örömöm: barátaim! Az örömök sorában ez szerepel a fő helyen. Mivel sok a barátom, sokkal több az öröm is az életemben, mint a csalódás. Fel tudnám őket név szerint is sorolni (természetesen), de tény, hogy a legtöbbet az utóbbi években azok a barátok jelentették
Jan Tobernek és nekem is, akik a növekedés évei alatt, egész a mai napig mellettünk álltak és állnak. Tudom, mennyire veszélyes néhányukat kiemelni, mert véletlenül kihagyhatok valakit, aki most épp nem jut eszembe. De vannak néhányan, akiknek, úgy érzem, nyilvánosan kell köszönetét mondjak, talán most első ízben. Tudom, hogy Jan-nek is megvan a saját listája, közülük a legtöbb név szerepel a most következő három oldalon. (Ellenben nem sorolom fel üzleti partnereimet, családtagjaimat, kedvenc állataimat... nyilvánvaló, miért.)
Rendben? Szóval, most mondok majd köszönetét barátainknak. A legtöbben közületek, kedves olvasók, talán szeretnétek rögtön továbbugrani a könyvben, egészen a jó részekig, de miért is nem szántok rá egy kis időt, és olvassátok el a neveket legalább egyetlen egyszer? Hiszen tényleg ők azok, akiktől a Kryon munka olyan, amilyennek látjátok.
Köszönet! Szeretnénk kifejezni hálánkat a Kryon csapatnak: Dr. Todd Ovokaitysnak, Peggy Phoenix Dubro-nak, Róbert Coxonnak és Marin George-nak. Ők azok, akikkel mindig együtt utazunk, és ők azok, akik nem csak az utazások alatt, hanem azokon túl is barátaim. Hogy pontosan mivel is foglalkoznak, arról a Kryon honlap Kryon Family (Kryon család) részében olvashattok.
Szeretnénk azoknak is köszönetét mondani, akik szintén üzenetek közvetítésével foglalkoznak, akiknek munkássága sokat jelent a világ számára, s akikkel jó, tartós barátságban vagyunk. Steve és Barbara Rother (Plánét Lightworkervi), Ronna Hermán (Mihály Arkangyal üzeneteit közvetítő médium), Fred Sterling (Kirael médium), csak hogy néhányukat név szerint megnevezzem. Közöttünk nincs versengés. Ellenkezőleg, ugyanazokat az üzeneteket közvetítjük, voltak olyan esetek, amikor egymás mellett! Hála illeti Melody O'Ryin Swansont, a Sedona Journal of Emergence szerkesztőjét azért, hogy töretlenül támogatja a Kryon munkát, és több éves erőfeszítéseiért, melyek révén ez a maga nemében az egész világon páratlan New Age magazin megjelenhet.
Köszönetét szeretnék mondani azoknak is, akik könyvkiadói tevékenységemben segítenek: Joe Moriartynak és Morgan Ki'ilehua-nak Laguna Hills Awakenings (Felébredések) könyvesboltjából. Amikor Kryon könyvet rendelsz, és a 800-as számunkat tárcsázod, akkor ők fogadják hívásodat. Tíz éven át ők adtak otthont Kryonnak is Dél- Kaliforniában. Köszönet illeti Kimberly Lockwoodot, e-mail szakértőnket, aki naponta üzenetek százait nézi át, hogy a bizonyos férfi testrészek megnagyobbításáról, 4 százalékos jelzálog-kölcsönökről, pornó weboldalakról és a Viagráról szóló üzenetek tömegében megtalálhassa a tőletek érkezőket. Ugyancsak köszönet Connie Okelberrynek, akihez a két honlap aktív oldalaihoz kapcsolódó e-mailek érkeznek, és aki a szemináriumok és körutak során állandó segítőnk. Emily Green, Sharyl Jackson és Bonnié Capele, köszönet barátságotokért! Megköszönjük Valerie Alean és Cookie Perrin munkáját, akik évek óta segítenek az irodai munkában.
Hála és köszönet illeti Barbara és Rob Harrist weblapunk, elektronikus magazinunk és az összes Kryon szemináriumi szórólapunk nagyszerű grafikai megoldásaiért és terveiért. Megköszönjük, hogy kimagasló tehetségük javát a Kryon munkának szentelik.
Hála Drs. Sid és Amber Wolfnak azért a jelentős munkáért, amit az újonnan indított, évente mindig más-más gyönyörű helyen, hegycsúcsokon tartandó Journey Home Experience (a Hazatérés Élménye) kurzusaink beindításába fektettek. Jan és én is hálával tartozunk Sandie Sedgbeernek, aki elindította a Children of the New Earth (Az Új Föld Gyermekei) c. nemzeti folyóiratát, mely szülők és tanítók részére tartalmaz írásokat az indigó és kristály gyerekekről, és más témákról.
Köszönet francia nyelvű szponzorunknak, kiadónknak és jóbarátunknak, Marc és Martine Vallée-nak, aki a Kryon munka kezdeteitől velünk van, és akivel évekkel ezelőtt együtt utaztunk első ízben Európába. Fejet hajtunk német és svájci kapcsolataink, Jürgen Lipp, Konrad Halbig, Steve és Petra Ostergaard, valamint Elisabeth Conrad előtt, akik 2004 végéig három éven belül összesen hat alkalommal szervezték meg, hogy Kryon a német nyelvű közönség előtt is megjelenhessen. Egyikük kiadta az összes Kryon könyvet (plusz még olyan Kryon anyagokat is, amelyek mindeddig csak német nyelven olvashatók). Hálásak vagyunk Luise L. Haynek, amiért lehetővé tette számunkra, hogy mi is a „Hay House” család tagjainak vallhassuk magunkat. Köszönet Barbara Dillengernek és Michael MaKay-nak (az ő nevükkel már az első Kryon könyvben találkozhattatok). Ők azok, akiktől a kezdetek kezdetén bátorítást kaptunk, és akik tengeri körútjaink állandó szereplői. Hála illeti Luise Hansent, Joanie Jiannine-t és Janié Emersont, hogy amikor szükség volt rá, anyagi támogatásukkal segítették újabb könyvek megjelenését!
Megköszönjük a Kryon vendéglátók munkáját, akik ezidáig összesen már hét vagy nyolc alkalommal segítettek megszervezni a Kryon szemináriumot, sok esetben az adott térség első Kryon programjaként. Kik ők? Gary és Jan Liljegren (egyben Kryon webmenedzserek is), Les Mound, Terri és Jim Coddington, Rebecca Evans, Geoff és Linda Hoppe (hét éven át Kryon szervezők és előadás-tervezők), Beth Iris, Ruth Dingwall, Trisha és Winston Ellis, Sandi Malagara, Ryan Maluski és Virginia Slayton. És ti, a többi házigazda, pontosan tudjátok, rátok gondolok... köztük a számtalan „Kryon At Home” (Kryon Otthonunkba Jön) program házigazdájára (ezek közül 50-et feleségem, Patricia szervezett). Köszönjük!
Megköszönöm Jill Kramer munkáját, aki könyveimet hosszú évek óta szerkeszti, és aki olyan figyelemmel mélyül el az olvasásban, mint mások a porszívózásban! A létező legapróbb részletre is figyel, hogy az olvasóban kedvezőbb kép alakulhasson ki rólam. Mert ha tudnátok, milyen a helyesírásom...! Hát, igen. Jill egyébként ügyel arra is, hogy a közvetítetések szerkesztése korrekt legyen, a Kryon energiákról pedig mindent tud. Az élő közvetítések szerkesztése különös figyelmet igényel, Jill pedig mindig azon van, hogy a szöveg friss és tartalmas maradjon, meghagyva néha a szokatlan mondatszerkezeteket is, mint a „Kryon élmény” részeit.
Köszönet Mary Ellennek és Len Delekta-nak, Hawaii szigetén élő tengeri körút szakértőinknek az elmúlt évek során megszervezett négy csodálatos Kryon körútért, és hogy ezekben a napokban is, amikor a könyvet írom, teljes erőbedobással dolgoznak a soron következő, ezúttal a görög szigeteket érintő körutunkon. Csomó ember, többezer kilométeres távolságokból, egy adott helyre való utazásának, majd hajóra szállásának koordinálása bámulatra méltó teljesítmény!
Ugyancsak szeretnénk most nyilvánosan köszönetét mondani Zehra Boccia-nak, mert túl azon, hogy 1995-ben, 96-ban és 98-ban bevitt minket az ENSZ-be, segített stabilizálni a spirituális helyzetet az ENSZ „Társaság a Megvilágosodásért és a Transzformációért” csoportjában, lehetővé téve, hogy egy újabb meghívás alapján Kryon 2004-ben is visszatérhessen! Ha meg akarod nézni, az új energiában mit jelent a „fényküldött” szó, lehet, hogy az ő arcképe bukkan fel.
Végül pedig: vannak olyan meghitt jóbarátaim is, akikkel épp most töltöttem együtt egy remek hangulatú estét. Közülük néhányat már megneveztem, de szeretném még Russ és Lee LaHoud, Karén Wolferés Fred Ashman nevét is megemlíteni, szűnni nem akaró segítségükért.
Oké, ha nem találkoztál volna a neveddel, pedig életem egyik kulcsfontosságú szereplője vagy, évek óta dolgozol a szervezet számára, netán a házamban élsz... mit mondhatnék erre? A komikust, Steve Martint idézve csak annyit: „Elfelejtettelek!”
Elismerésem! A New Age mozgalomra 2003-ban nagy figyelem irányult. A Vatikán egy teljes jelentésben foglalkozott vele!vii A Föld talán legnagyobb vallása jelentést állít össze a New Ágéról... egy spirituális mozgalomról, mely nem rendelkezik szervezettel, hatalommal, nincs vezetője, prófétája vagy alapkönyve, nincs tagsága, iskolái, nincsenek lelkipásztorai, papjai, és nincs pénze! Hát akkor miért szentelt neki egy teljes jelentést a Vatikán?
Arról van szó, hogy nem csak, hogy kezdtek bennünket észrevenni, hanem azt is elmondhatjuk, népszerűségünk hihetetlen módon megnőtt. De hogyan képes ezt egy szervezettel nem rendelkező mozgalom elérni? Az egyetlen dolog, amire gondolhatunk, az „az igazság a legmagasabb szinten kíván megnyilvánulni” elve. Anélkül, hogy bárminemű szervezett erőfeszítést tenne (lehetetlen, ha nincs központja), a New Age mozgalom olyan jelentőségre tett szert, mely már a Föld egyik legnagyobb vallását is érinti.
Itt több dolog együttes hatásáról van szó, többek között az egyházakból (nem pedig Istenből) való kiábrándulásról, és arról az érzésről, hogy „talán van több dolog is, amit nem mondtak el nekünk”. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan ők maguk is valami mást keresnek, mégsem sorolnák magukat a New Age mozgalomhoz. Számunkra ez nem is fontos, mivel nincs tagsági listánk, és pénzt se gyűjtünk. Mindaz, ami történik, tulajdonképpen egy vádirat azok ellen, akik Istent dobozba akarják zárni, és aztán azt mondani az embereknek, hogy ez az egyetlen doboz létezik. Azok, akik elfogadják a New Age elveit, nem egy spirituális dogma híveinek szegődnek. Amivel azonosulnak, az „egyfajta szabadság, hogy megérthessük és tanulmányozhassuk Istent, aki jóval nagyobb, mint ahogy képzeltük" és talán egy életfelfogás, mely szerint a földi lét mögött meghúzódó tervek sokkal hatalmasabbak és alapvetőbbek, mint azt valaha is tanították nekünk. Számomra ebben az egészben az a gyönyörű, hogy közben az Isten iránti szeretet mit sem változott, és hogy az új törekvéseket is pusztán e szeretet kiterjesztésének szándéka vezérli.
A Vatikán soha nem költött volna pénzt egy ilyen jelentésre, ha láthatatlanok lennénk. Sokan jelezték, hogy a papokat világszerte a Mennyországról, a pokolról, a gonoszról, a bűnről, a reinkarnációról és a meditációról kérdezgetik a hívek. Miért? Mert a Föld energetikája megváltozott, és ezt már milliók kezdik érezni. Ezzel egyfajta ébredés veszi kezdetét.
Mint ahogy azt magad is gondolhatod, rengeteg élményben van részünk utazásaink során. Ezek némelyike unalmas, mások nagyon is emlékezetesek. Franciaországban a legemlékezetesebb dolgot az ételek jelentették. Ugyanez vonatkozik Angliára is - ám merőben más okokból! Egyik országban pedig (ugyancsak meg nem nevezendő) Jan és én egy egész városnegyedet bejártunk (tőlünk ez már egyenesen drasztikus cselekedet), csak hogy végre egy Burger Kinget találjunk, s így némiképp „regenerálódhassunk” a helyi ételek élménye után. Van azonban még néhány más dolog is, amire bizonyos programokkal kapcsolatosan vissza tudok emlékezni, ezek általában az ún. „óriás” szemináriumok lebonyolításából eredő technikai jellegű problémákkal kapcsolatosak.
Vezeték nélküli mikrofonok: Nem szeretem, és soha nem is szerettem őket, de elismerem, hogy olyan előadók esetében, akik sokat járkálnak a színpadon, szükség van rájuk. Én magam azonban, amikor színpadon vagyok, igyekszem a létező legkevesebbszer helyet változtatni. Egyszerűen szükségem van valamiféle pulpitusra vagy pódiumra, mely mögé elbújhatok, hogy ne lássa senki, mennyit is szedtem föl ebéd óta. A színpadon való jövés-menésnek már a gondolatától is irtózom, ugyanis... túl megerőltető! Ezt meghagyom a fiatalabb előadóknak, mint például Gregg Braden barátomnak, aki egy háromórás előadás alatt annyit járkál a színpad egyik végétől a másikig, hogy jó néhány kilométert legyalogol közben!
Ezért aztán a listában, melyet a szükséges műszaki dolgokról a szervezők és konferencia termek számára összeállítunk, mindig ott áll: „vezetékes mikrofon”. Szeretnék most megosztani veletek két emlékezetes esetet, amikor mégsem kaptuk meg őket.
Ausztrália: Azt hiszem, a következő történetet egy másik Kryon könyvben már elmeséltem, de ez annyira mulatságos, hogy úgy érzem, érdemes újra elmesélni. Az eset néhány évvel ezelőtt történt, amikor jóbarátaink, Trisha és Winston Ellis pártfogása révén Ausztrália egyik nagy konferencia központjában léptünk föl. Jan és én vezeték nélküli mikrofonokat kaptunk, mert vezetékes nem volt a központban. Épp mielőtt a Kryon közvetítés elkezdődött volna, a hangtechnikus hatalmas szemeket meresztve odajött hozzám, hogy jelentse: csak az imént szóltak neki, hogy egy híres rock együttes próbál az épület konferenciaszárnyában (ott, ahol mi is voltunk), és hogy... (itt nyelt egy nagyot) a gitár hangerősítőjük ugyanarra a frekvenciára van beállítva, mint a mi mikrofonjaink! Mentegetőzve hozzátette, hogy a zárt próbára nem tud bemenni, így a gitárok frekvenciáját nem tudja átállítani, és arra se maradt idő, hogy a mi mikrofonjainkén változtasson. Ennek ellenére elkezdtük.
Ezek azok a percek, melyekben különösen erősen kell hinnem a Szellem segítségében. Bár a legkevésbé se vágytam arra, hogy meditációnkat egy bömbölő gitárszóló szakítsa hirtelen félbe, ennek lehetősége ugyancsak fennállt. Igyekeztem nem gondolni rá, és a közvetítés különösebb probléma nélkül le is zajlott. Csak később hallottuk, hogy az együttes próbája közben a gitár hangerősítőiből egyszer csak erős hangon a következő hallatszott: „Üdvözlet, drága barátaim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!”
Képzelem, mit gondoltak! Lehet, hogy az együttes tagjai is könyvet írnak, és épp ebben a pillanatban vetik papírra a „kísértet-lakta” konferencia központban szerzett élményeiket?
Franciaország: Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy közvetítés közben, valamilyen oknál fogva, lemerítem az elemeket. Mint később megtudtam, ez a jelenség egyáltalán nem olyan ritka, mint gondoltam, és spirituális rendezvényeken vagy gyógyító kurzusokon való fellépés közben sokakkal előfordul. Nos... ezt furcsa, egyben kicsit hátborzongató információnak tartod, ugye? Ráadásul, még azt a képzetet is kelti, hogy „nagyon fontos valaki” vagyok. Hiszen képes vagyok elemeket lemeríteni! Sokaknak úgy tűnhet, hogy e tényközléssel felvágni akarok. Mert például, az emberek azt mondhatják: „Hé, itt jön az a fura pasas, aki elemeket merít le!” Így hát nem is beszélek róla senkinek (csak nektek, természetesen...), csak igyekszem a problémát megfelelő módon kezelni. Nem nagy ügy. Mielőtt a közvetítés elkezdődne, leveszem karórámat, elhelyezem a magnót, úgy, hogy ne az ölemben legyen, és ne is érjek hozzá. Így már minden rendben... kivéve, ha egy elemekkel működő mikrofont tartok kezemben. Ilyennel egyszerűen nem tudok dolgozni.
2002-ben, Lyonban ez ékesen bebizonyosodott. Mennyire kértem a színpad technikusokat, hogy vezetékes mikrofont adjanak! Azt is tudtam, hogy van nekik. Ám a technikusoknak, mint ahogy az ma már világszerte lenni szokott, csak az adott napra szólt a szerződésük, és így egyáltalán nem foglalkoztak vele, mit is kérek. Egyszerűen adták azt, amit eredetileg is adni szándékoztak, és ami persze a legegyszerűbb volt nekik: egy vezeték nélküli mikrofont! Cserét kértem, mire „azt hiszed, értjük ezt a fura nyelvet” tekintettel néztek rám, majd a színpad mögött (kiváló angolsággal) jót derültek rajtam, a dilis amerikai pasason, akinek az a kényszer képzete van, hogy mágneses, és lemeríti az elemeket. Sőt, hallhatóan majd meg szakadtak a röhögéstől! Mindez nemrég történt, és ha majd francia nyelvre is lefordítják ezt a könyvet, sokan lesznek olyanok, akiknek eszébe jut az eset, és akik tanúsítani is tudják mindazt, ami ezt követően történt.
A vezeték nélküli mikrofon egy rádióadó. Egy hordozó frekvenciát használ, ez közvetíti a hangot. Fontos, hogy az adás állandó legyen, mert ha megszakad, nagy recsegés hallatszik hirtelen a hangszórókból. Pontosan ez történt itt is. A mikrofont jobb kezemben tartva megkezdtem a közvetítést. Körülbelül tíz perc múlva a mikrofon egyszer csak elnémult, és hatalmas zaj hallatszott a hangszórókból, jól megijesztve mindenkit a teremben. Igen, kimerült az elem a mikrofonban. Csak ültem ott, Kryon se mondott semmit. Szinte azonnal ott termett egy színpad technikus, és a közönség szeme láttára elemet cserélt. Majd ismét kezembe adta a mikrofont, és elhagyta a színpadot. Tíz perc múlva minden megismétlődött! Hatalmas zaj a közvetítés kellős közepén!
De ez alkalommal nagyon is sokáig kellett várnom. Sehol a színpadi munkás... sehol az új elem. Az idő pedig telt. Majd észrevettem, hogy a jobb oldalon valami történik, és egyszer csak megláttam a színpad technikust, amint felém tartva, épp egy vezetékes mikrofon zsinórját tekeri le! Alig tudtam magam türtőztetni, hogy hangosan ne nevessek. A közvetítést folytattuk, és a napot további problémák nélkül sikerült befejeznünk. A program végeztével a technikusok a közelembe se mertek jönni. Nem láttam rajtuk, hogy különösebben sajnálkoztak volna a történtek miatt, ám úgy tűnt, nagyon is tartanak tőlem! Az emberi természet néha igen furcsa... Sokaknak ott ez az eset mindössze egy technikai problémának tűnt, de most megismerhettétek a történet hátterét is. (Ez különösen azok számára lehet érdekes, akik akkor ott voltak.)
Kanada: A technikai problémákból a színpadon kívül is bőven kijutott nekünk. Jan-t és engem három különböző alkalommal, három különböző városban menekítettek ki (vagy próbáltak meg kimenekíteni) a szállodákból, mert a tűzjelzők beindultak! Máig nem leltem rá magyarázatot, hogy vajon miért kellett ennyi tűzriadót megtapasztalnunk. Tény, hogy az élmény, amit évekkel ezelőtt Torontóban átélni kényszerültünk, merőben megváltoztatta szobaválasztási szempontjainkat. Ma már mindig a tizedik emelet alatt kérünk szobát.
Torontóban a 26. emeleten laktunk. A tűzjelzők hirtelen beindultak, és mindenki a folyosóra rohant. Vártunk egy kicsit, majd láttuk, hogy odakint megjelennek a tűzoltó autók (a 26. emeletről igazán kicsinek tűntek). Majd a hangosbemondón át egy felhívást hallhattunk, amit soha nem fogok elfelejteni. Ez abból állt, hogy akik a 10. emelet alatt tartózkodnak, azok menjenek le a lépcsőkön, ne használják a lifteket. Majd vártunk, csak vártunk a további instrukcióra, vajon mit kell tenniük azoknak, akik a 10. emelet fölött vannak. Instrukció jött is, mégpedig az, hogy aki egy bizonyos emelet fölött tartózkodik, maradjon ott, ahol van. Így is tettünk.
Kicsit később, a „veszély elmúlt” jelzés után, még ott álltunk mindannyian hálóruháinkban a folyosón. Majd az apró tűzoltó autók távoztak, és mi, mintha mi sem történt volna (á, tényleg nem...) visszatérhettünk szobáinkba aludni. Csak később hallottuk, mi is a szálloda alapelve: egy bizonyos emelet fölött a túlélés esélye amúgy is igen kicsi, ezért kár lenne az innen jövő emberek tömegével akadályozni a lépcsőházakban a közlekedést. Ezzel alapvetően a következőt mondták: „Maradj, ahol vagy... és sok szerencsét!” Lehet, hogy ezt az elvet csak ez a szálloda vallotta? Egy biztos, azóta mindig az alsóbb szinteken kérünk szobát.
A korai időkben: A Kryon munka kezdeti éveiben, első ízben voltunk Kanadának ebben a részében, Vancouverben. Ami itt történt, azt hiszem, sok színpadi személyiséggel és előadóval előfordult már. Úgy látszik, mi is abba a csoportba tartozunk, akiknek keményebb formában kellett tanítást kapniuk, hogy a színpadot elhagyva soha el ne felejtsék kikapcsolni mikrofonjukat. Van tudniillik egy kapcsoló a nadrágszíjunkra erősített kis fekete dobozon. A nők, akiken nincs nadrágszíj, a kis eszközt valahová máshová (ki tudja hová?) teszik. Nos, az történt, hogy Jan Tober elfelejtette lekapcsolni mikrofonjának kapcsolóját, majd kiment a mosdóba. Ruha susogás és vízcsobogás zaját hallhatta a közönség. Erről nem is mondanék többet. Csak annyit, hogy amikor visszatért, Jan-t tapssal fogadta a közönség.
Érdekes emberek és esetek: A Kryon rendezvények résztvevői igen különböző okokból és elvárásokkal jönnek. Minden ember életének más-más a története, egyesek egyszerűen csak azért jönnek, hogy jól érezzék magukat, mások a gyógyulást keresik. E két véglet között található a résztvevők túlnyomó többsége, akiket maga az energia és az információ vonz. A legtöbb esetben pozitív elvárásokkal, arcukon mosollyal jönnek ide.
Ausztráliában egy szeminárium után felhívott egy férfi a szállodai szobámban, és a részvételi díj visszafizetését kérte. Nem érezte, hogy Kryon jelen lett volna! Oregonban egy nő azt terjesztette mindenkinek, hogy a közvetítések alatt a gonosz sugdos a fülembe, és hogy mindezt egy hangfelvétellel is bizonyítani tudja. Mint kiderült, volt egy sorozatgyártott kazettája egy Kryon közvetítésről, amin átszivárgott a hang a szomszédos audio sávról, ahogy az a kazetták nagysebességgel történő másolásakor gyakran előfordul. A nő által hallott halk hang a kazetta túloldaláról szűrődött át, ahol ugyancsak az a közvetítés volt hallható. Mivel ez a szöveg így visszafelé hangzott el, valóban félelmetesnek tűnt. A nő azonban mindebből arra következtetett, hogy miközben közvetítek, egy másik entitás suttog a fülembe valamilyen gonosz nyelven. Ehhez nincs hozzáfűznivalóm.
A következő eset Kaliforniában történt, ahol egy férfi többedmagával egy kis Kryon szemináriumon vett részt. Végigülte a szeminárium teljes hat óráját, majd úgy döntött, ez neki egyáltalán nem is tetszett (nem volt elég sötét, túlságosan is sok vidámság volt benne). Arra kérte a többieket (akiket ő hozott el az autóján), hogy erősítsék meg ők is, nekik se tetszett! Mind egyet is értettek vele (különben hogy kerültek volna haza), és együttesen kérték pénzük visszafizetését. Máig is úgy gondolom, hogy valami különleges mutatványt vártak tőlem, mondjuk, hogy a fejem 180 fokban hátratekerem... vagy valami hasonlót.
Nekem mindenesetre kifejezetten rosszul esett, hogy nem érezték az energiát, amiről úgy gondoltam, nagyon is erős volt aznap. De hát, végül is, én csak egy közvetítő vagyok, nem? Később egy levelet kaptunk egy nőtől, aki beszámolója szerint ugyanezen a programon egy súlyos betegségből gyógyult ki! Ez elgondolkodtatott. Milyen érdekes: két ember, akik esetleg csak méterekre ültek egymástól, ennyire ellentétes energiákat érzett! Az egyik dühösen ítélkezett, a másik pedig meggyógyult. Ez nagyon is sokat elárul nekem a Kryon találkozók dinamikájáról... hogy tulajdonképpen a teremben ülők hozzáállásától függ, mi is történik az energiával. És vajon nem pont erről szólnak Kryon üzenetei? Hiszen képesek vagyunk minden olyan dolgot megteremteni, ami életünkben helyénvaló. Ám vannak, akik félelmet teremtenek, és vannak, akik isteni gyógyulást.
Egy alkalommal, előadásom kellős közepén, felállt egy férfi, majd miután rövid kis politikai beszédet tartott, hirtelen távozott a teremből. Mindenki csendben hallgatta, én se szóltam egy szót se, majd mintha mi sem történt volna, folytattam az előadást. Igazán mulatságos volt az egész. Ügy tűnt, mindenki tejesen helyénvalónak találta ezt a kis jelenetet, egyetlen megjegyzés se hangzott el. Azt hiszem, valamilyen szinten mindannyian tisztában voltunk vele, hogy a férfi egy olyan dolgot tett, amit egyszerűen meg kellett tennie, és így minden a legnagyobb rendben volt. Egy másik alkalommal, kaliforniai programunk során, felállt egy nő, aki azt állította magáról, hogy ő Jézus, és közvetíteni akart (igazából átvenni az irányítást a találkozó felett). Kérését megtagadtam, mire ő nagyon feldühödött (egy dühös „Jézus” igen érdekes látvány). Szünetet tartottunk, majd az egész előadást kezdtem elölről. A hallgatóság úgy tartotta, a rendreutasítás indokolt volt, én mégis rosszul éreztem magam, mert éreztem, hogy életének egy nagyon is személyes, spirituálisan fontos pillanatában sértettem meg valakit. Az életben talán ezek a legnehezebben meghozható döntések... melyeket az Egy, vagy netán sokak érdekben meghozni kényszerülünk.
Szintén máig emlékszem legelső találkozásaim egyikére Gary Liljegrennel, aki azóta már igen jó barátom. Gary és én feleségeink társaságában egy étterembe mentünk. Gary bottal járt, mert térdfájdalma évek óta rendszeresen kiújult. Találkozónk előtt körülbelül két órával különösen erős fájdalmai voltak, ezért a botra támaszkodva sántikált be az étterembe.
Gary elmondta, hogy minden alkalommal, mikor a fájdalom újra fellángol, az egyetlen hatásos gyógyszernek az bizonyul, ha legalább fél napig, vagy inkább egy teljes napon át fekszik. Semmi más nem használ.
Evés közben hol spirituális, hol hétköznapi dolgokról beszélgettünk, majd kijöttünk az étteremből. Gary teljesen megfeledkezett fájós térdéről. Az étterem előtt aztán megkérdeztem tőle: „Nem felejtettél ott valamit?” Erre kicsit szétnézett, és rájött, hogy a botot az étteremben, a székre téve hagyta, ott, ahová érkezésükkor tette. Természetesen visszament érte, ám azóta soha nem használta, mert térdproblémája egyszer s mindenkorra megszűnt. (Mindez hét éve történt.) Mit mond ez nektek? Néhányan, mint például a nő, aki úgy vélte, a gonosz suttog a fülembe, felháborodna: „Ezzel csak nem azt akarja mondani, hogy Istennel egy étteremben találkozhatunk?"
Nekem viszont mindez azt mondja: ahhoz, hogy a csoda velünk is megtörténhessen, nem kell sehova se mennünk, nem kell semmilyen könyvet elolvasnunk. Mindnyájunkban ott van a csoda lehetősége, mindig és mindenhol csak a pillanatra vár, hogy döntsünk megvalósulásáról.
Az időjárás: Ha már Floridáról beszéltem, megemlítem, hogy pár évvel ezelőtt Orlandóban tartottunk egy nagy Kryon szemináriumot. A nap végén, a záró közvetítés során Kryon arról beszélt, hogy az emberek sokszor azt hiszik, hogy „minden dolog fentről jön”. Ekkor a szálloda fölött hirtelen hatalmas zápor kerekedett, és a mennyezet elemeinek illesztésénél átszivárgó víz kb. 5 méter magasról esni kezdett ránk! A floridaiakra jellemző módon a hallgatóság nyugodtan átrendezte a sorokat, és már folytathattuk is!
De nem ez volt az egyetlen eset, hogy a floridai eső megállásra kényszerített. St. Pierce-ben tartott egyik programunkra akkora túljelentkezés volt, hogy úgy döntöttem, egy-két hónapon belül visszatérek. Fogalmam se volt róla, hogy ez épp az ottani „esős évszak” idejére esik. (Igazából azt képzeltem, a floridai esős évszak egybeesik a napos évszakkal.) Alighogy elkezdtük a közvetítést, akkora felhőszakadás kezdődött, hogy nem lehetett tőle semmit hallani! Csak esett, esett, és megint csak esett. Soha nem hittem volna, hogy ilyen temérdek mennyiségű víz zúdulhat egyszerre alá a felhőkből! Az itt lévők közül sokan voltak kénytelenek ellátogatni később a Kryon honlapra, hogy megismerkedhessenek Kryon aznapi üzenetével. A zápor hangjától jószerével még én magam se igen értettem, mit is akar Kryon mondani!
Utazásaink során egyébként az időjárás általában nem játszik különösebb szerepet. Amikor kell, utazunk, s bárhová is vezessen utunk, az időjárás mindig együttműködni látszik velünk. Annál szórakoztatóbbnak vagy épp ijesztőbbnek találom az embereknek az időjárásra adott reakcióját (vagy épp a reakció teljes hiányát).
Kanada az egyik kedvenc helyem. Ősi múlttal rendelkező, gyönyörű ország, lakosai pedig csodálatos emberek. Amikor néhány évvel ezelőtt, egy téli napon leszállt a gépem Nova Scotia-ban, kiderült, hogy a „white-out”, az erős, várhatóan mindent elöntő havazás miatt az én gépem volt az utolsó, mely még leszállhatott. Egészen addig nekem, a Dél-Kaliforniában élő amerikainak, a „white-out” probléma mindössze azt jelentette, hogy az írógép mellett ülve láttam, amint a fehér javítófesték már megint kifolyt az íróasztalomra. Igazából fogalmam se volt erről a jelenségről. És úgy tűnt, hogy annak a kanadai fényküldött hölgynek se, aki az út során sofőrömül szegődött!
Beszálltam az autójába, ő pedig egyenesen belehajtott a hatalmas fehérségbe! Miközben vezetett, fejével folyton felém fordult, a szemkontaktust keresve (nem lehetett nehéz neki megtalálni, mert szemeim ekkorra már hatalmasra kerekedtek). Őt azonban láthatóan teljesen hidegen hagyta a tény, hogy út, mint olyan, egyáltalán nem volt előttünk! Később kiderült, hogy erre minden kanadai képes. Ez amolyan kanadai ösztön - egy kanadai képes bármilyen időjárási körülmények közepette is vezetni! Miközben én, dél-kaliforniai ösztöneimtől vezérelve, legszívesebben rémülten kiabálni vagy hangosan imádkozni kezdtem volna!
Materializáció: Megint csak Kanadáról lesz szó, ahol 2003-ban, Torontóban, egy igen szokatlan Kryon találkozóra került sor: a héttagú Kryon csapat kéttagúra redukálódott! Történt ugyanis, hogy időpont egyeztetési problémák és betegségek miatt a csapatból Robert Coxon és jómagam kivételével mindenki kiesett. Így került sor a kétszemélyes, „Robert és Lee” show-ra.
Robert Coxon a Földön ma élő New Age zeneszerzők közül az egyik legcsodálatosabb művész. Európai útjaink során minden alkalommal felállva tapsolja meg a közönség. Zenéje transzcendentális. Ez az igazi különbség az egyszerű, hétköznapi zene és az olyan zene között, mely képes egy másik energiaállapothoz segíteni. Ha hallottad már Robert „The Silenc Path” (Csendes ösvény) című zenéjét, akkor te is jól tudod, miről beszélek. Amikor csak időnk engedi, mindig adunk neki lehetőséget, hogy akár egy 45 perces mini koncert, vagy az előadásokat követő hosszabb, kétórás esti koncert erejéig felragyogtathassa előttetek tehetségét. Zenéjét hallgatva többeknél igazolt gyógyulások mentek végbe. Furcsa ez: bármilyen erőteljes is a Kryon által küldött üzenet, vagy a közös meditáció - semmi sem vetekedhet a zenével, mely a Szellem energiáit hordozza. Az ilyen zene révén képesek vagyunk mindennapi problémáinktól elemelkedve olyan régiókba szállni, ahová egyébként nem juthatnánk el. Hallottunk a süketségből való kigyógyulásról, idegrendszeri panaszok megszűnéséről. Azonban ismét csak hangsúlyoznom kell: szándékosan nem beszélünk róluk sokat, mert túl azon, hogy ezek mindegyike személyes történés, nem szeretnénk az emberekben olyan elvárásokat ébreszteni, hogy egy-egy rendezvényünkön való részvétellel kigyógyulhatnak betegségeikből. Egyébként is, úgy tűnik, hogy a gyógyulások spontán következnek be, olyankor, amikor a legkevésbé számítunk rájuk.
Egy Torontóban tartott mini koncert során történt a következő eset: egy Indiából érkezett hölgy ölében virágszirmok materializálódtak, miközben a Robert által játszott közvetített zenei összeállítást hallgatta. Az isteni kegyelem pillanata volt ez, s mi mindannyian megilletődve ünnepeltük a teremtésnek e kis csodáját.
Visszatekintve (és a hasonló dolgok szkeptikus ítélőjeként) is, úgy gondoljuk, ami történt, valóságos volt. A szirmok igaziak voltak, igen erőteljes illattal... mintha épp akkor szakították volna le őket egy virágról. Nem voltak törődöttek vagy gyűröttek, egyáltalán nem úgy néztek ki, mint amiket egy kis utaztatás után, egy zsebből vagy táskából rángattak volna elő. Igen sokáig frissek maradtak, egyáltalán nem akartak elhervadni... sokkal tovább megőrizték frissességüket, mint a „normális” virágszirmok. A Szellem azon a napon egy csodálatos „ajándékkal” lepett meg minket, melyre sokáig emlékezni fogunk. Robert, köszönjük munkánkhoz való felbecsülhetetlen hozzájárulásodat!
A legemlékezetesebb pillanat: Egy olyan esettel fejezem be, mely - mindamellett, hogy nagyon sokat jelentett számomra, és egy csomó dologra rávilágított az emberi természettel kapcsolatosan –, mélységesen szomorú emlék. Azért mesélek most róla nektek, mert egy jó ideje próbálkozom már szavakba önteni. Bár nagyon személyes élmény, mégis szükségét érzem, hogy megosszam veletek.
Nem vagyok guru, nagyon is átlagos embernek tartom magam. Csak annyiban vagyok más, hogy égi üzeneteket közvetítek. Néhányan emiatt persze gyakorlatilag elmebajosnak tartanak, olyannak, aki túl messzire ment, és egyszer csak bekattant! (Kérdezzétek csak meg korábbi barátaimat, akik mind a mai napig nem értik, mi is történt velem.) Azonban vannak olyanok is -főleg a más kultúrákból jövők –, akik számára Istenhez közelálló valakinek tűnhetek!
Az eset Franciaországban történt, ahol hatalmas tömeg előtt adtam elő, és már épp kezdődött az ebédszünet. Ilyenkor általában a színpad mögötti öltözőben maradok, igyekszem kimaradni a büféhez sorban álló tömeg tolakodásából. Ez a lazítás ideje, és ilyenkor általában nem is eszem. Ez alkalommal vendéglátóm egy üzenettel keresett meg: egy Közép-Afrikából jött férfi kétségbeesetten szeretne velem beszélni. Beleegyeztem, bár nem szokásom előre nem egyeztetett találkozókat beiktatni. Majd vártam, hogy a biztonságiak bekísérjék a hátsó szobába.
Valóban, egy egyszerű, kedves, fekete bőrű ember állt előttem... és kezében egy női ruhát tartott! Egy tolmács (talán bátyja) kísérte, aki az afrikai nyelvről igen szépen tolmácsolt francia nyelvre. Majd következett az én tolmácsom, aki a franciát angolra fordította. A férfi belépett a szobába, kezembe adta a ruhát, és magát földre vetve sírni és jajgatni kezdett. A tolmácsok amilyen gyorsan csak tudtak, tették a dolgukat, igyekeztek a három különböző nyelv okozta gátat áthidalni, és a történettel lépést tartani.
A férfi hallott Kryonról, és azért jött, hogy megkérje őt, gyógyítsa meg feleségét. Kétségbe volt esve, és az a képzete volt, hogy rendelkezem egyfajta varázserővel, mellyel módomban áll javítani a helyzeten. Ott voltunk mi négyen, és én közben eldöntöttem, hogyan is kezeljem ezt a helyzetet. Kicsinek és felkészületlennek éreztem magam. Tudtam, hogy nem rendelkezem varázserővel, és sajnáltam, hogy a férfi az ellenkezőjét hiszi. De ti vajon mit mondtatok volna egy olyan embernek, aki ekkora távolságot tett meg? Kértem, hogy álljon fel, és értse meg: se Kryon, se Lee Carroll nem képes a gyógyításra, és hozzátettem, talán mi, négyen együtt, többet tehetünk. Fogtuk a ruhát, magasra tartottuk, majd átöleltük egymást úgy, hogy közben a ruhát magunkhoz szorítottuk. Imádkoztunk és sírtunk. Szívem ekkor Afrikában járt, és látogatóm fájdalmát magamban éreztem.
Körülbelül fél évvel a történtek után ért a hír, hogy a feleség meghalt. Sírni kezdtem. Annyira reméltem én magam is, hogy nem volt hiábavaló a hosszú út! Ez az egész ismét felvetette a halál kérdését, és hogy vajon miért gyógyulnak meg egyesek, és miért kell másoknak meghalniuk. Jó példa volt ez arra is, hogy nem tudunk mindent, és sok esetben még csak találgatni se tudunk, miért is vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Nem tehetünk mást, mint hogy „tartjuk az irányt”, és az isteni szeretet erejével örömöt viszünk mindenhová, ahol csak megjelenünk... még a leges-legnagyobb kihívások idején is. A feleség halálával egy időben arról is beszámoltak nekem, hogy ugyanakkor a férj jól van, láthatóan túlteszi magát a történteken. Lehet, hogy pont feleségének halála hoz olyan változást majd az életébe, amilyet soha semmi más nem hozhatott volna. De ahogy azt a halállal kapcsolatban fentebb is kifejtettem, négydimenziós valóságunkból minden másnak tűnik, ugye?
Drága barátaim! Ahogy a Kryonként emlegetett angyali entitás szeretetének szavait olvassátok e könyvben, kérlek, fogadjátok el, hogy mindaz, amit olvastok, nem egy szűk elit számára íródott furcsa, ezoterikus információtömeg. Ez a könyv életünk történéseiről, mindannyiunk hétköznapjairól szól. Életről-halálról, és egyben arról is, hogyan kezeljük életünk váratlan fordulatait. Istenről szól, aki tudja, kik vagyunk, és milyen eseményeken megyünk át, mert Isten saját családjának tagjait látja mibennünk. A változó, fejlődésben lévő Földről is szól, és arról, hogyan illünk mi, emberek, az univerzum egésze számára fontos nagy tervbe.
Nem ez az első, és nem is az egyedüli eset, hogy angyal szólt emberhez. A történelem során számtalan hasonló eset fordult már elő. Most azonban, mikor mindez a modern időkben megismétlődik, sokan reagálnak negatívan, és hiszik azt, hogy valójában meg se történt. Megint csak azt mondhatom, hogy az én Istenem nem vonult többezer évvel ezelőtt egy függöny mögé, hogy onnantól kezdve már csak az emberek egy szűk csoportja révén hallhassak felőle. Hiszem, hogy a spirituális információk mindig is naprakészek, hogy Isten részei vagyunk mindannyian, és így kapcsolatba is léphetünk vele.
Eljön majd a nap, amikor a fátyol túloldalának ajándékozva magam, visszatekintek mindarra, aki voltam, Lee Carrollra. Majd lassan továbblépek e földi léttől, mostani életem összes apró részletétől: a repülőjárat foglalásoktól kezdve, az időegyeztetéseken át, a megírásra váró könyvekig. Nem emlékszem, milyen odaát, de Kryon azt mondta, hogy ott majd visszaveszem „valódi nevemet”.
Kryon azt is mondta, hogy lényem egy része a Földön marad majd, hogy az itt maradókat segíthesse, egy másik része pedig olyan helyre kerül, ahol kezdhetem megtervezni újabb visszajövetelemet, ahogy Kryon mondja: „a születés szelébe kapaszkodva”. Isteni énem képes kettéosztódni, és egy időben több helyen is lenni. Kryon azt mondja, ez mindnyájunkkal így van, hiszen egy olyan bonyolult rendszer részei vagyunk mind, mely szereti a Földet, és mindazt, amivé válhat.
Hiszem, hogy képesek vagyunk megteremteni a Földön a békét, mint ahogy azt is, hogy ez az idő be is fog következni. Úgy azonban nem valósulhat meg, ha csak állunk és nézünk. Ez csakis úgy valósulhat meg, hogy az élet és halál, bánat és öröm darabkákat - mint kirakós játék elemeit - egymás mellé illesztve összerakjuk a nagy képet, és mindannyian igényeljük örökségünket, az évszázadok bölcsességét. Azt kérik tőlünk, értsük meg ennek energetikáját, gyűrjük föl ingujjunkat, és mutassuk meg, hogy megértettük. Úgy tűnik, nem kis munka vár ránk.
Lássunk hát hozzá!
Lee Carroll
Ha megvásárolni kívánod, akkor itt kereshetsz rá: Kryon - Új gondviselés
