Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!
Egy gyönyörű helyen vagyunk, ahol a szíveket csak így, csoportba gyűlve lehet megérinteni. A spirituális dolgokban lakozó csoportdinamika elképzelése hosszú ideje jól ismert. A hétvége egész témája olyan dolgokban kutakodik, melyek még nincsenek felismerve, és olyan paradigmákat vizsgál meg, melyek még nincsenek a köztudatban.
Van egy olyan általunk korábban használt kifejezés, ami azt állítja: „A bolond nem tudja magáról, hogy bolond.” Ez a kifejezés sok dologra hasonlat, de alapvetően azt jelenti, hogy bármilyen tudatossági szinten is álltok, nem tudtok afölé látni. Ha ez a tudatosság egy alacsonyabb szintje, ha valóban bolond vagy, és fogalmad sincs arról, hogy az vagy, akkor továbbra is az maradsz.
Nos, ha alkalmazzátok ezt a hétvége tanítására, akkor azt mondhatjátok: „Vajon bolond vagyok azért, mert nem vagyok teljesen tudatában a körülöttem lévő dolgoknak?” A válasz: nem. Ez egyszerűen csak egy hasonlat, ami azt mondja el nektek: nehéz meglátni a magasabb tudatossági szintű dolgokat akkor, mikor egy alacsonyabb szinten vagytok. Minden ember számára elérhető a magasabb tudatossági szint. Ha logikusan néztek erre, akkor még azt is mondhatjátok, hogy van okunk ünnepelni! Ez azért van így, mert az öntudat és a magasabb tudatosság számos olyan tulajdonsága létezik, melyek egyszerűen még nem látszanak, de már elérhetőek, felfedezhetőek.
Azonban ezen láthatatlan dolgok teljes területén létezik egy lehetséges csapda. A csapda egy általános, emberi csapda. Az, ahol annyira szerelmesek vagytok abba a lehetőségbe, ami ott lehet – még akkor is, ha nem látjátok, vagy ha el sem tudjátok képzelni –, hogy követelményként alapul akarjátok tekinteni mindenhez, majd aztán mindenfélét kitalálni, hogy eleget tegyetek a heves érdeklődéseteknek.
Legyetek tudatában annak ebben az új energiában, hogy lesznek olyan csoportok, amiket „sokféle követelmény csoportoknak” fogok elnevezni. Ez azt jelenti, hogy sokan el fognak térni a tárgytól a meggyőződésük alapján, hogy mi is lehet ott, ami igazából nincsen – aztán elkezdenek dolgozni egy láthatatlan, pontatlan és helytelen dologra alapozott célért. Az egyetlen veszély, az egyetlen csapda, ami itt van kedveseim az, hogy annyira kíváncsiak vagytok, az intellektusotok olyan nagymértékben kihívásban részesül, hogy csapdába eshettek a tűnődés eme helyén. Benne lehettek, csinálhatjátok és tervezhetitek – mégsem értitek az egésznek a lényegét.
A pörgő ember
Mi a jó abban, ha az ember csak leül és közben pörög a dolgokon? Mert ha ezt teszitek, akkor kissé túlságosan elszédültök ahhoz, hogy találkozzatok azzal a valósággal, ami igazából a tiétek kéne legyen. Soha nem fogjátok tudni, hogy pörögtök – mert a bolondok nem tudják magukról, hogy azok.
„Kryon! Semmit sem értek abból, amit most mondtál.”
Amit valójában mondok nektek az a következő. Ebben az új energiában lesznek olyan többdimenziós (láthatatlan) dolgokkal és energiákkal kapcsolatos kinyilatkoztatások, melyek nagy kíváncsiságot és érdeklődést fognak bevonzani. Az senkinek sem segít, hogy ez követelményeket állítson fel, elgondolkodtasson és olyan dolgokat vegyen tervbe, melyekről nem tudtok vagy amit nem értetek. Miért? Mert távol tart benneteket az igazság meglátásától, mikor az végül megérkezik! Mivel nem számítotok arra, amire nem számítotok. Vannak olyan tényleges dolgok, amik érkezőben vannak. Ezek nem illeszkednek bele semmiféle olyan lineáris paradigmába, amit el tudtok képzelni. Az egyikről közülük most fogok beszélni nektek.
Nehéz fogalmak
Szeretnék most átbeszélni valami nagyon spirituális, ezoterikus dolgot! Sokan azt fogják mondani, hogy: „Hajrá!” Azonban nem biztos, hogy értitek majd ennek a valóságát. Ez olyasmi, amire nem számítottatok, és ami itt van és elérhető a számotokra. Ennek ahhoz van köze, ahogy érzékelitek önmagatokat, a galaxisotokat, a világegyetemeteket, és a valóságotokat – ennek az időhöz van köze.
Hogy határoznátok meg az időt egy gyermeknek, aki azt kéri: ” Kérlek mond el nekem, hogy mi az idő?” Nehéz dolog leírni az időt egy gyerek számára, nem igaz? Azt mondhatjátok: „Nos, az az óra ketyegése.” Akkor a gyerek azt fogja kérdezni: „És az mit jelent? A ketyegés csak hang.” Ezt felelhetitek: „Ez a ketyegések közötti helyről szól.” ...és a gyermek nem akar többet hallani, nem kérdez tovább. Ennek számára semmi értelme sincs.
Az idő valami olyasmi, ami meghatározás szempontjából rendkívül homályos. Ami ezt még nehezebbé teszi, az az kedveseim, hogy csupán az elmúlt kb. 50 évben rendelkeztetek olyan tudománnyal, ami rátekintett az időre és azt mondta: „Nos, minden valószínűség ellenére úgy tűnik, hogy ez az atomszerkezet része. Más szavakkal mondva: ez nem csupán egy fogalom. Ha elég kicsik lennétek, akkor meg is érinthetnétek. Mi több, ezen atomszerkezet részének módosítása által, a fizikai sűrűség, sebesség és a tömeg is lehetséges, hogy ténylegesen megváltoztatható!” Einstein azt állította – később be is lett bizonyítva –, hogy az idő látszólag lelassul illetve felgyorsul, attól függően, hogy milyen gyorsan haladtok – teljes mértékben a megfigyelőhöz viszonyítva. Más szavakkal: az tényleg változó, és így már nem lineáris, mozdíthatatlan, abszolút dolog, mint ahogy annak eredetileg gondoltátok.
Nos, nehéz erről beszélni egy gyereknek, nem igaz? Mikor felbukkan az ötlet, hogy hogyan is mondjátok el ezt neki, akkor nem fogjátok közölni vele, hogy az változó. Még nem, mert attól eldobná az agyát! Az ok az, hogy mindannyian arra számítotok és eleve azt várjátok el, hogy az idő abszolút és sohasem változik meg. Léteznek atomi órák, melyek rendkívül pontos mértékben mérik az időegységeket. Az stabil, állandó, és maga a lineáris valóságotok. Azonban ez egy illúzió, ami csakis számotokra készült.
Mindig úgy érzékeltétek az időt, hogy az egyenes vonalban halad. Mindenki úgy tudja, hogy az idő egy egyenes vonal, akár csak a vasúti sínek. Ha ezen a nagyon egyenes és hosszú sínpáron álltok, akkor a vonat történelemmé válik, ahogy elhalad és eltűnik a múlt távolában. A vonatra várni olyan, mint valami olyasmire várni, ami a jövőben fog megtörténni – ismeretlen, hogy mikor érkezhet meg.
Ha viszont valójában a vonaton vagytok és az mozgásban van, akkor mindig áthaladtok három elemen: a moston, a múlton és a jövőn. Jóllehet mindig, folyamatosan keresztülmentek ezeken a jellemzőkön, ti mégis elkülönült fogalmakként látjátok őket. Az intellektuális beállítottságúak még tovább is fogják ezt aprólékos részletekre bontani, és majd azt mondják: „Nos, a vonat eleje a jövőben van, a hátulja a múltban, a közepe pedig a jelen.” Hát nem érdekes? De az nem egy egyenes vonal, sohasem volt az.
Az igazság az időről
Ha megkérdeztek egy fizikust az időről, akkor azt fogja mondani nektek, hogy az egy bonyolult fogalom, mert egy bizonyos módon látszólag önmagába tér vissza. Ez azért van, mert az tulajdonképpen körkörös. Annak kell lennie, hogy úgy működjön, ahogy teszi. Az idő egy bizonyos módon mindig a mostban van, és noha ezt nehéz megérteni, az idő igazából egy kör. Nos, a kör hozzávetőleges – lehet toroid, vagy teljesen más alakú is, de „visszahajlik” önmagába. Más szavakkal, mindig visszatér önmagához, ahogyan azt egy kör is teszi.
Tehát, miért is mondom most el ezeket a dolgokat nektek? Mert egyszercsak, ha majd megértitek azt, hogy az idő sínpárja nem egy egyenes vonal, akkor el kell kezdjetek feltenni olyan intellektuális, idővel kapcsolatos kérdéseket önmagatoknak, melyek látszólag megválaszolhatatlanok.
Azt mondhatjátok: „Ezernyi életöltő óta itt vagyok már. Kryon! Meg tudnád határozni nekem, hogy ez hogyan működik az idő körében?” Hadd kérdezzelek meg benneteket arról, hogy milyen nagy is a kör? A válasz pedig az, hogy: „igen”. (Kryon mosolyog) Közületek mindenki – öreg lélekként – nagyon rég óta itt van már az idő ezen körén – ugyanazt a sínpályát megtéve újra és újra, korszakok óta. A kör mérete azok valóságától függ, akik megmérik. Nem mondok többet, mert az egészen összezavarja a lineáris elmét (bár ez nagyon is Einstein-i), azonban a legfontosabb és leglényegibb a következő. Ha az a vonat a hosszú sínen ti magatok vagytok, akkor ugyanazt a területet teszitek meg újra és újra, évezredek óta. Képesek vagytok felfogni ezt? Érthető ez az elképzelés? Egy körben vagytok, mint ahogyan a példa maga is egy játékvasút lenne – ti mégis úgy gondoljátok, hogy az idő egyenes vonalú. Pedig nem, az körbe-körbe halad. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen ugyanazt a területet teszitek meg újra és újra. Nos, ez egy mérhetetlenül leegyszerűsített magyarázata annak, hogy egy valami nagyon összetett dolog hogyan is érzékelhető viszonylag egyszerű szavakkal. Ám szeretném, ha tisztán látnátok ezt amiatt, ami következik!
Kérdés: ha a vonaton vagytok ezen a bizonyos sínen, – aminek a példáját éppen most adtam át a számotokra – és magatok elé néztek, akkor vajon az érintetlen ismeretlen jövőre néztek, ahol még sohasem voltatok, vagy pedig oda, ahol valamilyen módon jártatok már korábban? Gondolkodjatok „körkörösen”! Lehet, hogy ezt a kérdést újra el kívánjátok olvasni, mielőtt válaszoltok.
Ha az idő egy körben helyezkedik el, akkor az aktuális és logikus válasz az, hogy valamilyen módon jártatok már ott korábban. Ismételten csak, képzeljetek el egy játékvasutat egy körben! Az mindig ugyanazon a sínpályán halad. Tehát, most azt kérdezhetitek: „Nos, ha ez a helyzet, akkor nem kellene képesnek lennem arra, hogy felismerjem vagy megérezzem azt, ami érkezőben van előttem a síneken? Jönnek, jöhetnek olyan dolgok, amiken korábban már átmentem?”
Válasz: Az idő és az emberi életöltők nem lineáris módon működnek, mint ahogyan azt gondolhatnátok. Ez igazából nem a ti életbeni fejezeteitekről, a karmátokról vagy az elmúlt életeitekről szól. Ez nem lineáris dolog, ezért így nem mondhatjátok rá azt: „Nos, itt már jártam, ezért tudom, hogy mi fog történni.” Az idő egy többdimenziós fogalom: tehát még akkor is, ha egy körben haladtok, csupán csak bizonyos dimenziókat tesztek meg benne, ahogy utaztok. Talán az előttetek lévő sínpár egy olyan dimenzionális tapasztalat, amelyet még nem tettetek meg – még akkor sem, ha a pálya ugyanaz.
Gondoljatok erre a sínen lévő valóság rétegeiként! Lehet, hogy a nyomvonal rétegekből áll, és jóllehet ti ugyanazon a körpályán haladtok, mégis rétegeket váltotok a körön belül, ahogy utaztok. Tehát, az előttetek lévő sín egy része ismerős, más része pedig nem az. Ez egy ismerős nyomvonal, mivel valamennyire tudjátok már, milyen érzés rajta lenni. Azonban az idő ezen új paradigmájának a legfurcsább anomáliája az, hogy ahogyan előre tekintetek, tulajdonképpen a múltatokba néztek. (Vegyetek egy mély levegőt!) Összezavarodtatok már egy kissé netán?
Itt van az, hogy ezzel merre is tartunk, hová is szeretnénk kilyukadni. Mi van, ha utazásotok közben ezen a sínen növekszik bennetek az új dimenziók tudatosítása? Figyeljetek csak ide! Mi van, ha ugyanaz a Föld és ugyanaz a nyomvonal is – de ti most már sokkal inkább tudatában vagytok annak, hogy ez miről is szól? Mi van, ha ezen a megszokott vágányon az idő segít nektek egy másfajta emberré fejlődni – egy olyanná, aki megértő és bölcs azzal kapcsolatban, ami érkezőben van? Válhat-e a sínen előttetek lévő ismeretlen a saját komfortzónátokká?
A fejlett ember tudatossága
„Kedves Szellem!” – mondhatjátok. „Tudom, hogy a lelkem többdimenziós, és hogy mostanra már hosszú ideje annak, hogy itt vagyok az elmúlt életek ezen földi síkján. Lehet, hogy ezernyi elmúlt életem van az Akasha feljegyzésemben. Tudom, hogy továbbra is az idő ezen vágányán haladok, amiről Kryon beszél. Hirtelen azonban új érzékelésem van: többdimenziós lény vagyok, telítve Isten szeretetével, és irányítani tudom az életem valóságát. Tanulom az új paradigmákat, hogy mi lehetséges a megvilágosodás ezen új motorjával. A tudatosság szikrája, amivel most rendelkezem, sokkal nagyobb, mint bármi, amit korábban valaha is megtapasztaltam! Csak most kezdtem el megtanulni, hogy a magas tudatosságszint teremtménye mit tud megvalósítani. Megtanultam, hogy amit jószándékkal gondolok, az összhangban tud lenni másokkal is, és gyógyulást eredményezhet egy csoportban. Megtanultam, hogy leülhetek a színházban, és összhangban lehetek más emberekkel, és nekik még csak azt sem kell tudniuk, hogy ott vagyok. Nem kell tudniuk a nevemet, ám ők mégis érzik az energiám jóindulatát, és jobban érzik magukat tőle. Megtanultam, hogy ezek az új ajándékok és eszközök túlmutatnak azon a fizikán, amiről azt gondoltam, hogy ismerem. Ezért elhatároztam, hogy egy új módszerrel áldom meg az életemet. Irányítani és módosítani fogom az előttem lévő vágányt – és jóindulatot fogok előre küldeni magamnak, a lelkemnek és az életemnek, bárhová is megyek. Ez lehetséges, mert már 'jártam ott', és habár nem ismerem pontosan mi is fog történni, tudom, hogy az az én komfortzónám, és nem félek.”
Van ennek így értelme? Ez újdonság. Pontos és gyönyörűséges!
Gondoltatok talán valaha bármikor is arra, hogy különleges jószándékot küldjetek különleges dolgok számára a saját jövőtökbe? Mondjuk valami érkezőben van az életetekben, és a múltban talán aggódtatok is miatta, majd így szóltatok: „Nos, remélem, hogy amikor odajutok, rendben lesz.” Aztán összegyűltök a barátaitokkal, imádkoztok és meditáltok a helyzetért. Ez mind normálisnak és jónak tűnhet... de miért nem olyan módon hoztok létre energiát, ahogyan azt azelőtt sohasem?
Ehhez mit szóltok: küldjetek előre ismeretlen célú és potenciálú tökéletes megoldásokat arra a vágányra, mert most már képesek vagytok ezt megtenni! A megoldás, amit előre létre fogtok hozni – tökéletes, de még ismeretlen a számotokra. Végső soron, ez nem a szinkronicitásba vetett reménykedésről szól, vagy arról, hogy azt mondjátok magatoknak:„látom önmagamat gyógyultan”, illetve semmi más egyéb olyanról sem szól, amit olyan jól megtanultatok. Helyette, most csupán előre külditek a gyógyulást – így az ott van, mikor megérkeztek! Nem kérdés, hogy ott van-e. Ez nem arról szól, hogy „ha”, és nem a szinkronicitásról – nem a reményről szól. Az előreküldésről szól, a nyomvonal megtételéről, és az arra a helyre való megérkezésről, amit létrehoztatok. Emlékezzetek rá: ez a ti vágányotok, és már jártatok ott korábban!
Ez más. Ez egy új paradigma, és valami olyan, amit rendkívül nehéz meghatározni azoknak, akik lineáris életet élnek. Azt mondhatjátok: „Nos Kryon, én tényleg régóta csinálom már ezt. Mindig imádkozom a jövőbeli önmagamért.” Kiváló, de tényleg megértettétek, hogy ez hogyan működik? A működésének a megértése segít nektek belsőleg is megélni ennek valóságát.
Az új paradigma
Az új paradigma a következő. A lelketek és mindannak az energiáját használjátok, amik vagytok. Immár megértve, hogy ami előttetek van, az ismert terület! Meg fogjátok ragadni a saját életerőtöket, a lelki energiátokat, és mindazt, amik vagytok – a jószándékotokat, a szereteteteket, az együttérzéseteket, a tudatosságotokat, és magatok elé fogjátok helyezni azokat egy olyan kényelmes helyre, ahol már jártatok korábban – a jövőbe.
Valakinek itt a teremben feltétlenül tudnia kell most ezt. Ez a valaki olyan, aki nem érti, hogy a gyógyulása olyan módon indulhat be jól a saját „valóság-vonatán”, ahogy nem is képzelte volna korábban. Ha ez te vagy, akkor találkozzunk most összhangban az egész csoporttal! Csoport, vizualizáljátok ezt velem együtt! A koherencia állapotában vetítsétek ki a következőt! Bárkin, aki nyugtalan a hallgatóságban a tudatossági szintje, a bánata, az egészsége miatt, vagy aki fél, most lehet segíteni. Azt szeretném, ha létrehoznátok a saját, egyéni vizualizációtokat anélkül, hogy tudnátok az illető nevét! Lássátok őket teljesen és totálisan gyógyultan a fejetekben! Lássátok kivetítve önmagukat a saját jövőjükbe, és abszolút tudván azt, hogy a megoldások feléjük tartanak!
Ezek a lelkek, akiket jelen pillanatban vizualizáltok, együtt vannak veletek ebben a célban, mert már most is sokan mondják azt közülük: „Ez az, amiért idejöttem! Ez az, amit akartam. Öreg lelkek dolgoznak együtt és tesznek valamit értem. Nem is tudtam, hogy ezt meg lehet csinálni.” Ez más, mint egy gyógyulás ma. Ez a jövőbeli egészség megtervezéséről szól, mert az már ott van. Ti csupán ráhelyeztek egy gyógyult egyént arra a vágányra.
Most azt szeretném, hogy az egész csoport visszatérjen. Képzeljétek el, hogy még mindig azon a vonaton vagytok... Azt szeretném, hogy ünnepeljétek meg azt, ami történni fog, amikor egyesek eljutnak arra a helyre, ahol megteremtettétek a megoldásokat azok számára, akiknek szüksége volt rá! Azt szeretném, ha megünnepelnétek milyen is számukra felismerni és valóra váltani, hogy minden, amit ma tettünk, az valóságos! Ez hát a képességeitek egy új paradigmája egy magasabb szintű tudatosságban, ami több éberséggel jár ebben az új energiában.
Kedveseim! Lehet, hogy többezer életöltővel rendelkeztek, de a jövőtök ismer benneteket, így az a barátotok. A jövőbe helyezitek önmagatokat, ami egy olyan hely igazából, ahol korábban már jártatok. Látjátok magatokat ott ülve másnak lenni, mint most? Ha ezt meg tudjátok csinálni, akkor a következő dolog, amit szeretném ha megtennétek: a megváltoztatása annak, hogy hogyan is látjátok az életet magát! Képzeljétek el, hogy most átmentetek a szerelvény elejébe, a síneket szemlélitek, és napról-napra várakozásteljesen mosolyogtok! Nincs több aggódás, nincs több zsörtölődés, mert már másképpen dolgoztok a kirakóson. Jó dolgok megtörténtét várjátok el, mivel nyugodtak és feszültségmentesek vagytok azzal kapcsolatban, ami érkezőben van.
Amikor ezt teszitek, egy olyan mintát hoztok létre, ami megerősíti azt, akik vagytok. Belehelyezitek ezt az energiát a jövőbe, a már létező idő nyomvonalára, ahol ismertek vagytok. Ebben nem csak megerősítitek azt, hogy kik vagytok, hanem megteremtitek az érkező valóságot is. Ez az újdonság!
Kedveseim, az ilyen fajta témákat továbbra is el fogom hozni a számotokra. Ha itt ültetek ebben a csoportban, vagy olvastátok ezt, és semmit sem értettetek belőle: akkor az is rendben van, így is tökéletes. Mivel egy bizonyos szinten minden, amit csak elmondtam nektek, behatol arra a csodálatos helyre, amit a lelki tudatosságotoknak neveznek. Mikor arra van szükségetek, hogy újra rendelkezzetek vele, akkor az elérhető lesz a számotokra. A szándékotokon múlik minden. Új eszközökért jöttetek el ide, és én bemutattam párat. Még a teljes megértésük nélkül is, ez az információ egy olyan helyen marad, ahol képesek lesztek használni azt, mikor készen álltok rá.
Óh, több is van még! Sok fogalom és elképzelés van érkezőben. Olyan eszközök használata, amikre még nem gondoltatok, melyek igazából csak azon öreg lelkek számára elérhetőek, akik hajlandóak együttműködni „a szikrával”.
Azért mondom el ezeket a dolgokat ma nektek, mert egy emelt szintű csoport az, aki előtt ülök. Azért mondom el ma nektek ezeket a dolgokat, mert nem véletlen, hogy ki hallgatja meg, vagy olvassa el épp őket. Tudom, hogy ki van itt, mert a lelketek itt ragyog előttem a változás kristályaival, vágyakozva az igazságra.
Távozzatok ugyan talán kissé összezavarodva erről a helyről (Kryon nevet), de tudván tudva azt, hogy egy adott időben, egy bizonyos szinten a zavar átcsap tiszta látásmódba, és képesek lesztek eldobni csaknem minden olyan nehéz és immár fölösleges csomagot, amit életöltőkig cipeltetek a vonatotokon.
És ez így van.
Lásd: Kryon Mester tanításai
