Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!
Tudatában vagyok ennek a napnak, és hogy mi is hangzott el ezen a konferencián. Szintén tudatában vagyok a székekben előttem helyet foglalóknak, valamint azon székekben ülőknek, akik ezt a közvetítést a jövőtökben hallgatják majd meg, vagy olvassák el. Mondtam már korábban: számomra ez ugyanaz az időkeret.
Az idő nem az, aminek gondoljátok kedveseim. Számotokra lineáris, de számunkra egyszerre létezik. Nincs különbség aközött, ahogy éppen most itt ültök, és az évezredekkel ezelőtti másik testben lévő önmagatok között. Látjuk a lelketeket, és ez vagytok „ti”, ahogy mi ismerünk benneteket. Tudjuk a neveiteket. Ez az a név, amit a fényben éneklünk, mert mi az örökkévaló lelketekként ismerünk benneteket.
Mindegyikőtök része azon családnak, ami sokkalta nagyobb annál, mint amiről azt hiszitek, hogy jelenleg a részei vagytok. El szeretnék mondani egy történetet ezzel kapcsolatban! Ez egy rólatok szóló történet lesz, de nem az, amire számítotok, és nem is feltétlen az, amit ilyen formán és alkalmakkor korábban elmondtam már nektek.
Ez egy olyan nagyszerű történet, ami tisztaságában és pontosságában egyedülálló ugyan, de a legtöbb tudós egyáltalán nem fogja elfogadni. Ha tudni akartok a kezdetekről, akkor hát, manapság nem vagytok túl szerencsések. Mi az oka ennek? Egy sincs! Ez egy olyan feltételezés, amit az emberiség és az egyes emberek csak úgy általánosságban, fel sem tudnak fogni. A kifejezés, hogy: „nincs kezdete és nincs vége” ugyan jól hangzik a meditáció esetében – de a tényleges valóság számára nem igazán. Mégis, ez a kifejezés minden módon teljesen pontos, ám a valóságának az érzékelése: nem létezik.
Tudományos társalgás (a jó dolog előtt)
Az emberek mindenre egy zsinórként gondolnak. „Milyen hosszú egy zsinór?” – kérdezhetitek. Nos, olyan hosszú, amilyennek csak akarjátok, de még a kérdésetek feltétele is elárulja a linearitásotokat. Azt feltételezitek, hogy a zsineg két közös dologgal rendelkezik és ez egyezik mindazzal, amiben hisztek: van kezdete és van vége. Így gondolkodtok abszolút mindenről. Ezért kérdezitek meg mindig azt, hogy: „Milyen hosszú?”
Bármire, amire az észleléseteken belül csak gondolni tudtok, annak van kezdete és vége. Ti magatok, az életetek, a munkátok, a kocsitok... a világegyetem – minden rendelkezik egy kezdettel és egy véggel. Így gondolkoztok, mert látszólag ilyen a mindennapi lineáris létezésetek. Ha megértenétek az időt, a dolgok azon többdimenziósságát, – amiről ma, itt és most beszéltünk, – akkor elkezdenétek megérteni, hogy majdnem minden, amire csak gondolni tudtok: az nem úgy van, ahogyan látszik. Mi lenne, ha azt mondanám nektek, hogy a zsinórnak nincs se kezdete se vége? „Rendben, akkor összekötöm egy körbe. Aztán, így a zsinegnek nincs se kezdete, se vége, mert az egy kör.” Ez a definíció valójában nem pontos. Ez csak az, ahogyan egy emberi lény próbál egy olyan valóságelvről szóló elmekirakóson munkálkodni, ami számára teljességében még nem érthető, nem elérhető. Csupán átalakítottátok körré a zsinórt – és máris boldogok, elégedettek vagytok ezzel az elképzeléssel.
Ki akartok próbálni valamit, valami újat? Gondoljátok csak el ezt: mi van akkor, ha van olyan, ami mindig is volt? Ez lehetséges? Mondanátok azt, hogy Istennek volt kezdete? Az összes teológus erre csakis azt mondaná, hogy: „Nem, nem és nem, mivel Isten mindig is létezett.” Kövessétek csak a logikát! Ha Isten mindig is létezett: akkor ez azt jelenti, hogy Isten részei és darabkái is pontosan ugyanilyenek. Nem választhatjátok ki, hogy Isten mely részei illeszkedjenek csak kizárólagosan hozzátok. Ti és a lelketek is részei ennek, ezért hát „mindig is léteztetek”.
Mi van akkor, ha a Teremtőnek – aki mindig is létezett és sohasem volt kezdete – sosem volt egy „teremtési kezdete” azon dolgokban, amikért a Teremtő a felelős? Ez azt is jelentené, hogy az univerzumok mindig is léteztek. Igen kedveseim, azt mondtam, hogy univerzumok (többes számban). Az igazság az, hogy még ma is léteznek multiverzumok. Azt gondoljátok, hogy a ti univerzumotok mérhetetlen méretű és kiterjedésű? Hát gondoljatok erre sokszorosan! Mindig is léteztek multiverzumok. Létezik egy olyan teremtő rendszer, ami egy megszokott, már jól bevált módon hoz létre egy másik világegyetemet. Ez hogy hangzik?
Nem volt „első univerzum”. Az univerzumok egésze egy része Istennek – mindig is az volt, és az is lesz. Azonban mindezek hatókörén belül, egész idő alatt, csakugyan léteznek újonnan teremtett, fiatalabb univerzumok is. Az egyik ilyen teremtés a ti világegyetemetek, ami egy olyan másik multiverzumból lett létrehozva, amely mindig is ott volt.
„Kryon! Értem mindezek jelentését... de egy világegyetem megteremtése nem egy kezdet?” Nem az, ha az egy egyszerű kiterjesztése annak, ami mindig is volt. Ismételten: ez csupán az elmétek, ahogyan próbál beilleszteni mindent azon „zsinór” érzékelésének nyílásába, amivel rendelkezni akartok. A világegyetemetek nem „megteremtve” lett, hanem megnyilvánult a szikrából, „ami mindig is jelen volt”.
Azt kérdezhetitek: „Hogy tudnak a multiverzumok egy új univerzumot megteremteni?” Ez az elképzelés tiszta fizika, ami egy napon el is lesz ismerve, és igaznak fogják látni. Jelen pillanatban még épp vitáznak arról, hogy az új információikra alapozva megváltoztassák az „ősrobbanásos” elképzeléseteket. A tudomány csakugyan beszél a multiverzumok létezéséről. Még azon legnagyszerűbb elméket is elkezdi nyugtalanítani, akik valaha hittek az „ősrobbanás” elméletben az, hogy hirtelen úgy kaptok meg mindent – a világegyetemben lévő összes anyagot – a semmiből, hogy az valahogyan felrobbant mindenné.
A világegyetemetek más univerzumok összeomlásának az eredménye, ha ezt a kifejezést akarjátok használni. De ezek tulajdonképpen nem is omlottak össze (erről pár pillanat múlva többet is mondunk még). Gondoljatok erre egy olyan energia kiterjesztésként, ami „többe” robbant annál, mint ami volt, de határozottan egy megváltozott valóságként!
Sokfajta fizika létezik, még akkor is ha úgy érzitek, hogy egyszerűen csak egyetlen fajta van. Egyéb galaxisokban – még a saját világegyetemeteken belül is – a fizika egy kicsit mindig különbözik. Ez azért van, mert a fizika szabályai egy zárt környezetben (egy galaxisban) olyasfajta dolgokká formálják önmagukat, amik létrehozták azt. „Kryon! Most eléggé köntörfalazva beszélsz.” Ez csakugyan így kell látszódjon a számotokra. Köntörfalazva, „körbeírón” beszélek – mert még nincs meg a képességetek ahhoz, hogy egyenes vonalakká kössétek össze azon pontokat, melyek kialakítják a köröket. Egyszerűen nem tudjátok még azt sem, hogy ezek bármelyike mit is jelent.
Van valami, amit most egy membránként fogok meghatározni. Ez egy olyan dimenziós hártya, ami azért vesz körül egy univerzumot, hogy univerzummá tegye azt. Azonban, ha sok univerzumotok van együtt – egy multiverzumként létezik –, akkor olyan helyzettel is találkozhattok, ahol ezek a membránok alkalomadtán érintkeznek.
Amikor ezek a többdimenziós membránok összeérnek kedveseim, ott szikrák keletkeznek – metaforikus értelemben. Ez volt a világegyetemetek kezdete, ami tulajdonképpen egy másik kiterjesztése volt. Amit ősrobbanásnak gondoltok, annak még egy gyerek számára sem lenne értelme. Ha egy gyerek megkérdezi, hogy: „Honnan jöttünk?” és ti azt mondjátok: „A kezdetekben nem volt semmi, majd hirtelen létrejött minden.”, akkor a gyermek fontolgatná egy kicsit és így szólna: „De várj egy pillanatot! A mindennek nem valamiből kellett jönnie, ha nem volt ott semmi?” Ez az, amikor a fizikusok megállnak egy pillanatra és azt mondják: „Na tűnés, kölyök!”
Még a világegyetemetek kezdetekor is – ha annak akarjátok ezt hívni – jelen volt valami különleges dolog. Az anyag nem a semmiből lett megteremtve kedveseim. Az anyag mindig is ott volt. Kiterjedt és belerobbant egy olyan dimenzionalitásba, amit ti manapság az univerzumotokként ismertek, majd még tovább bővült azzá, amit ma az égen láttok.
A kiterjedés aztán lassan hatalmas mennyiségű galaxissá vált. A galaxisok egy kicsit megváltoztak. Majd idővel az anyag először körbe száguldott, lehűlt, és évmilliárdok után megtelepedett. Azokban az évmilliárdokban (és ez fontos rész) ugyanazok a folyamatok, amik megteremtették az életet a saját bolygótokon – elkezdték létrehozni azt sok másikon is.
Egy nagyszerű, józan észen alapuló igazság (a jó dolog)
Minden élet természetes módon lett létrehozva, olyan folyamatokból és elemekből, amiket mindannyian, minden nap láttok. Az elemek ugyanazon periódusos táblája – plusz-mínusz azok, amiket még nem fedeztetek fel – képvisel mindent a galaxisotokban. Ugyanazok a dolgok, amik megteremtették az életet a Földeteken, hozták létre az életet mindenhol. Közösen rendelkeztek minden csillaggal és bolygóval. Az elemek ugyanazok, az energiareakciók a tudományban is ugyanazok. Amikor összerakjátok őket hasonlóképp, ugyanolyan fajta méretű napokkal, gravitációval, atmoszférikus változásokkal és vízzel, akkor amit kaptok: ...az sok Föld és élet.
„Hogyan is lehetne másképp?” – mondhatnátok. Hogy tekinthetnétek a csillagokra, és mondhatnátok azt, hogy totálisan és teljesen egyedül vagytok, egyszerűen azért, mert még senki sem köszönt rátok? Apropó, az is egy közös, általánosan ismert és elfogadott elmélet, hogy: „Mivel soha senki nem köszönt rátok, ezért nem is léteznek.” Ez az elképzelés ráadásul valójában néhány igen intelligens embertől eredt. Oka van annak, hogy nem köszöntek kedveseim. Ha még nem tudnátok, akkor a szakasz végén el fogom mondani nektek.
Odakint vannak kedveseim. Lassan, ahogy a világegyetem lehűlt, a galaxisok olyan módon formálódtak meg, ahogy manapság látjátok őket. A csillagok, és a bolygók a csillagaik körül elkezdtek fejlődni. Ezen természetes „testi fejlődési forgatókönyvön” belül, az élet terve elkezdődött – mindenhol. Nem is lehetne máshogy... máskülönben még azon dolgok természetes módjával is ellentétes lenne, amit a Földön tapasztaltok és láttok.
A késleltetett Föld
Hol volt a Föld, amikor az élet elkezdődött más bolygókon a galaxisotokban? A válasz az, hogy a gyerekkorában járt. Ugyanazt csinálta, amit az összes többi is tett, mivel nagyjából ugyanolyan korú, mint a többiek. Azonban az élet természetes és lassú kialakulása helyenként különböző, mivel az nem mindig ugyanolyan módon jön össze. Az élet a Földön kereken ötször kezdődött el kedveseim. A kezdeti mikrobális életet – ami minden bolygón beindította a folyamatot – itt nem lehetett fenntartani, mert a rendszer még nem rendelkezett minden szükséges résszel ahhoz, hogy túléljen. Más bolygóknak is ugyanilyen folyamataik voltak, de rendelkeztek azon kémiával, ami sokkal korábban megengedte a túlélést számukra, így hatalmas előnyük volt veletek szemben. Évmilliókkal azelőtt, hogy itt tényleg elkezdődött, más bolygókon már létezett élet. Az nem létezett addig, amíg az elemeitek nem találkoztak annak érdekében, hogy létrehozzák a fotoszintézist, amely elkezdte felvirágoztatni az életet.
Az élet természetes folyamata – ahogyan azt itt ismeritek – mindenhol megtörtént addig, ameddig valami készen nem állt a változásra... egy spirituális beavatkozásra, sok-sok világban. Kedveseim! Sok bolygónak megvan a saját teremtéstörténete, ahol is az isteni lelkek átitatták az emberszerű testeket és az isteniség szikrája megérkezett a világaikba, pont úgy, ahogy a tiétekbe is. Ebben a folyamatban – ahogyan ti is – ők is szabad választást kaptak, hogy rátaláljanak vagy sem a „Szeretet Megteremtőjére”.
Ez idő alatt a Földön, újabb próbálkozásotok és bukásotok volt az élet területén.
Azok, akiket angyaloknak hívtatok, vagy akik annak tűntek, csakugyan megadták nektek az élet szikráját egy bolygószintű társadalom számára. Az igazság alapvető tudását és a saját nagyszerűségüket adományozták nektek. Ők a „Teremtő képmására készültek”, pontosan úgy, ahogyan ti is. Pont úgy indult az ő civilizációjuk is, ahogyan a tiétek. A szeretet képmására lettek elkészítve.
Ezek a civilizációk nem az egyének vagy a tetteik tesztjei voltak, hanem inkább a sötétség és a fény azon energiájának tesztjei, amik a tudatosságukban fejlődtek. A teszt mindig ugyanaz: Amikor egyedül maradnak, akkor vajon azok, akik rendelkeznek az isteniség ezen szikrájával, rátalálnak a Teremtőre? Elismerik vajon, hogy van lelkük... több, mint a biológia? Megpróbálják felülmúlni idővel vajon a „szeretet képmásának” legjobb részeit? A szabad választással vajon fel fogják-e majd fedezni a többdimenziósságot, és felemelkednek egy nagyobb tudatosságba? Vajon rátalálnak-e Istenre önmagukban, ahogy az oda lett helyezve azért, hogy megtalálják?
Ezen bolygók (lakói), nagyon sok ideig dolgoztak ezen a kirakóson – ahogyan azt ti az időben méritek –, és igen... néhányuk csakugyan felemelkedett. Rájöttek arra, hogy milyenek is voltak a többdimenziós dolgok. Felismerték a sötétséget, amiben benne voltak, és kihúzták magukat belőle. Évezredek teltek el, mielőtt felismerték, hogy megváltozott a tudatosságuk, és hogy olyan magas szintre kerültek a bolygójukon, hogy akár évszázadokig vagy évezredekig is élhetnek. Egyedül a tudatosságukkal meg tudták változtatni a bolygójuk konkrét fizikáját. Néhányan gyorsabban fejlődtek, páran pedig nem.
Ezalatt a Földön végül el lett vetve az élet magva, és elkezdődött a virágzás.
Amikor azok, akik felismerték, hogy a belső lélek tényleg az isteni Teremtő része, megtudták a céljukat: az, hogy ez más (lakott) bolygón is megtörténjen, ugyanezzel az lehetőséggel kell, hogy rendelkezzenek. Így hát, amikor eljött az idő és készen álltak rá, akkor körülnéztek és azt látták, hogy az idő megfelelő. Egy másik távoli csillagcsoport felé fordították a szemeiket és áthelyezték magukat néhány másik bolygóra azokon a csillagokon azért, hogy megkezdjenek egy másik választási sorozatot, hogy elkezdjék felépíteni azon felemelkedett mestereket és bolygókat, amik a jövőben megváltoztathatják a világegyetem rezgését. Mindezt pusztán a szabad választás által.
Végezetül pedig azzal, hogy elegen költöztek át a felemelkedett állapotba, rátekintettek egy a sajátjukon túli másik csillagcsoportra, majd egy másikra azon túl... és ez így ment tovább. Kedveseim, ez évmilliókig zajlott.
Ezalatt a Föld virágzott és az emberek itt voltak. Ez volt azon időszak a hozzátok legközelebbi felemelkedettek számára, hogy meglátogassanak benneteket, hogy átitassanak titeket azzal az isteniséggel, amire vágytok, hogy megadják nektek a csodálatos lelket, majd sarkon forduljanak, hogy meglássák mit is kezdtek vele. Ez volt a ti Ádám és Éva történetetek, csak úgy, ahogyan nekik is megvolt ez más felemelkedett bolygókkal, mikor készen álltak. Ezek a felemelkedett lények kinézetre a legközelebb a csodálatos angyalokhoz álltak, a legcsodálatosabbakhoz, amit valaha csak láttatok. A mai napig sokan angyalokként címkézik fel őket a történelemkönyveitekben és az archívumaitokban.
Ti vagytok az „új fiúk” kedveseim. Higgyetek nekem – újak – vadonatújak, frissek, és nagyon fiatalok vagytok a „humanizmusotokban”! De immár készen álltok. Megkaptátok az isteniségeteket azon hozzátok legközelebb álló csillagcsoporttól, ami rendelkezett ezzel az energiával. Elkezdtétek a felnövekvés folyamatát, keresztülmentek a civilizációtok növekedésén, a háborúitokon, a felfedezésen, és minden olyan sötét energia átdolgozásán, amiket mindenki más olyan is megtett, akinek megvolt ez a teszt a bolygóján. Ti voltatok a legfiatalabb emberi csoport a galaxisban, készen állva a tudatosság kirakósán dolgozni, csak úgy, ahogyan ők is tették.
Amíg csináltátok, tucatnyi olyan felemelkedett bolygó figyelt benneteket, akik tudták, hogy kik is voltatok. Figyelték, hogy mi fog történni a szabad választásotokkal. Nem tudtak jönni-menni, nem tudtak kapcsolatba kerülni veletek az isteniség tesztje miatt... és bárki más, aki erővel be akart avatkozni, távol volt tartva – ahogy jelenleg is. Apropó, így dolgozhattok a szabad választásotokkal – hogy felemelkedtek-e vagy sem, leromboljátok-e magatokat vagy sem – mert a szabad akaratotokkal együtt, ez teszi tisztává és hitelessé a döntéseiteket.
Kérdések lettek feltéve: „Kedves Kryon! Isten miért nem kapcsolja csak úgy fel a lámpát és megy mindenki haza?” Kedveseim azért, mert a szabad akarattal esélyt kaptok arra, hogy tisztán és egymagatok, mások segítsége nélkül érjétek el ezt. A saját emberi tudatosságotok dönti el, hogy mi történjen itt. Ők mindannyian figyelnek.
A spirituális szüleitek a plejádi csillagcsoportból származnak. A sok bolygóval rendelkező kilenc csillag elhozta nektek az isteniség „csomagot” – ugyanazt, ami sok-sok évvel ezelőtt számukra is el lett hozva. Rendelkeztek a DNS-ük egy részével kedveseim. Tudtátok ezt? Sok tudós kezdi el megérteni, hogy a Földön élő modern ember, biológiailag nem az alatta elterülő Földön fejlődött ki valamiből. Ti nem csupán egy itteni valamiből fejlődtetek ki! A hiányzó láncszem: a csillagok.
Azok a plejádiak, akik az isteniségeteket szülték, átmentek a saját tesztjeiken. Amikor (a felemelkedésben) elérkeztek egy bizonyos helyre, azt mondták: „Ez jó dolog.” – és ide jöttek. Ma azt ünnepeljük, hogy eljöttek ide. Tiszteljük azon keveseket, akik kiléptek azt állítván, hogy ez egy erőltetett igazság mára. Ami manapság bolondság, az holnapra gyakran alapigazsággá válik. A történelem megmutatta már számotokra, hogy ennek ez a módja.
Benneteket ünneplünk és a nagyszerűségeteket, mert ennél az elágazásnál most fordultatok sarkon és kezdtétek el azt, amiben sokan a más világokról származók közül mindannyian reménykedtek. Ebben a pillanatban a szabad választással a „hógolyó” éppen gurul, és nem lehet megállítani. Lelassulhat és felgyorsulhat ugyan, egy kicsit koszos is lehet egy darabig, de nem lehet megállítani. Ez az Új Lemúria guruló hógolyója. Egy olyan „felemelkedett” labda, ami a ti időtökben és történelmetekben gurul épp, és ami azt mondja, hogy ez a rendkívüli bolygó: egy a „történet hátralévő részének” megtanulásához szolgáló, felettébb érdekes helyszín.
Ez egy olyan bolygó, ami egy régi tudatosságból halad egy új energiába, valamint egy egyszámjegyű dimenzionalitásból egy többszámjegyűbe, a multidimenzionalitásba. Ez egy esetlen időszak, csak úgy, mint amikor nézitek a gyerekeket belépni a kamaszkorba, ahogy keresztülmennek a felnövekvés fordulatain, ahogy viccesen néznek ki és furcsán viselkednek. Ebből a fenti szempontból nézve – ez az, akik a jelen pillanatban ti vagytok.
Öreg lelkek, akik itt vagytok, akik hallgatjátok (vagy olvassátok) ezt most, vagy a későbbiekben: ezek a dolgok, amiket épp most mondtam el nektek, tudhatjátok, hogy mind igazak. A tudósok azon jelenlegi csoportja, akik a fejüket rázzák minden ma elhangzott dolggal kapcsolatban: egy napon szintén ezzel a kirakóssal kell, hogy dolgozzanak. A különbség az, hogy ez nem csupán egy spirituális kirakós. Ez egy fizikai rejtvény, mert Isten a legnagyobb fizikus. De ha ők nem kívánják meglátni ezt a felfedett igazságot, valamint ha makacsok és megpróbálnak a régi működésképtelenségükben megmaradni, akkor egy dilemmával fognak szembesülni, mikor a csillagokból származók végül leszállnak itt, rájuk köszönnek, és beszélnek az új fizikáról. Ahol is minden fizikai szabály és törvény: egy egyszerű felkérés arra vonatkozólag, hogy módosítsák őket.
A plejádiak most tudnak erről a találkozóról és ezekről a csillagmagokról, és támogatják az ilyen találkozókat – mert itt az ideje, hogy elkezdjetek összegyűlni, ismerni és elismerni azt, amit intuitívan tudtok: hogy létezik egy nagyobb család.
Az ok, hogy még nem üdvözöltek benneteket a csillagcsaládok
Mondtam nektek, hogy oka van annak, hogy a csillagcsaládok olyan sokáig nem látogattak meg benneteket. Az ok: sokrétű és többszörös.
Első számú: Nem hisztek bennük. Nem álltok készen. Sokan számítanak ugyan rájuk, de nem számítanak arra a tudatosságra, amivel rendelkeznek. A legtöbb ember egy hódító földönkívülire számít, mivel ez a saját társadalmatok uralkodó energiája és ilyen a kultúrátok és történelmetek, – ebből fakadóan – ezt a tükörképet vetítitek ki magatok elé.
Kettes számú: Sokan még mindig egy régi energiából származtok, abban gyökereztek, és túl veszélyesek vagytok. Tudjátok, hogy mi történne, ha manapság egy bármilyen fajtájú, alakú, vagy energiájú jármű úgy döntene, hogy leszállna a Fehér Ház gyepén? El kell-e mondanom, hogy mi is történne, vagy már el is képzeltétek? Veszélyesek vagytok. Nem álltok készen.
Ám eljön az idő, amikor az emberiség magasabb szintű tudatossága számítani fog a csillagcsaládokra. Amikor páratok elkezdi meghallani Csillaganyáitok altatódalait és visszaemlékeznek rájuk, mikor felfogjátok a valóságát mindannak, amit éppen elmondtam, akkor el fognak jönni. Amikor az a szeretet, ami behatolt az emberi lélek megteremtésébe, mikor az a „Teremtő képmására lett megformálva” – ha az valódinak látszik és igazsággá válik majd az emberiség számára... akkor el fognak jönni.
Ahogy fent, úgy lent. Pillanatnyilag lent vagytok, ám lesz időtök arra, hogy beleolvadjatok a fentiekbe. Mikor ez megtörténik, még csak leírni, elmondani sem lesztek képesek a különbséget. Ez az ígérete annak, ami érkezőben van a bolygón. Nem most, nem 100 éven belül... de érkezőben van.
A különbség a most és a 100 évvel ezutáni között pedig: elképesztő lesz. Nem pusztán a fejlett, csúcstechnikás találmányok miatt, hanem a magas szintű tudatosság ismert és elismert eredményei miatt lesz így – és ez nagy különbség. Ez az, amit tanítunk.
1989-ben jöttem ide. Itt voltam, amikor az egyenlítők precessziója teljes kilengésben volt. Nagyon jól tudván, hogy a Mezőben benne volt a lehetősége annak, hogy nem pusztítjátok el önmagatokat... annak ellenére, hogy azt a Bibliátok is elmondta, hogy megtörténhet, ahogyan az öreg próféták is elmondták, és mások is sugallták nektek. Nem pusztítottátok el önmagatokat, és ez így azt mutatta meg kedveseim, hogy itt jelen van egy kicsinyke részben, egy olyan fajta nagyszerűség és érettség, amit itt szereztetek meg. Hát, emiatt vagyok én itt, és ez az, amiért a csillagmagok is – akikkel ezen a két napon találkozhattatok – jelen vannak.
Tudni akarjátok, hogy kik is igazából a csillagmagok? Ők mindannyian ti magatok vagytok. Itt az ideje felmérni és megérteni a lehetőséget... Kérdezhetek egy alkalomhoz illőt? Valóban képesek voltatok egy emelletti másik helyről ide jönni?
Noshát, mindezen okok miatt vagyok én szerelmes az emberiségbe. Egy szülő szeretete még jobban kivirágzik és felgyorsul, nézvén a gyermeke növekedését a felnőtt korba, aki aztán hirtelen öntudattal rendelkezik és elkezdi a felfedezés utazását. Ki vagyok? Hogyan kerültem ide igazából? Mi a következő lépés valójában? Ezek a kérdések válaszokért könyörögnek, és azok a válaszok lesznek az új, felfedett igazság. Több is van még... de ezekre a találkozókra, és a jövőben érkező kinyilatkoztatásokra is most csak azt mondom:
És ez így van.
Lásd: Kryon Mester tanításai
