Kedves Kryon!

Hétéves fiam van, akit autizmussal diagnosztizáltak. Már nagyon régóta – úgy tűnik, egész életemben – energiával dolgozom. Az elmúlt öt évben olyan elvekkel találkoztam, amiket nem teljesen értek. Az üzeneteid sokat segítettek. A fiam mágneses rendszere nem ugyanazt érzi, mint amit a miénk. Lehetséges az, hogy az ő DNS-ének másfajta mágneses szerkezete van, mint a nem autistáknak? Olyasféleképpen látom ezt magamban, mintha bizonyos kristályos prizmákon futnának keresztül a szálak. Rendben van, tudom, hogy ez zavarosan hangzik. A delfinek környezetében ugyanezt érzem. A fiam különösen vonzódik olyan hangfelvételekhez, amelyeken bálnák hangja szól. Lehetséges, hogy a cetfélék és az autisták közötti kapcsolat a mágnesességben rejlik? A fiam kommunikációja (még nem beszél) ugrásszerű, határtalan fejlődésen ment keresztül az elmúlt évben. Lehetséges, hogy a mágneses rács az elmozdulás révén egyre jobban érintkezik az autisták rendszerével?

Tisztellek téged és mindazokat, akik ezekkel a gyerekekkel dolgoznak! Mondtam már korábban, hogy csaknem bölcsek ők. Ezek a gyerekek valójában olyan fajta DNS eltérésekkel születnek, amelyek mágnesesen fölerősödtek. A különbség abban áll, hogy ők fogékonyabbak a szellemi dimenziókban való létezésre, mint a négydimenziósra, amelyben ti éltek. Igen, ez mágneses, sejtes sajátosság. Vannak, akik „szivárvány gyerekeknek” hívják őket. A megérzésed helyes.

  1. A linearitáson kívül akarnak élni és kapcsolatot létesíteni. Nem értik a sorba vagy egymás után rendezett dolgokat. Sokkal jobban boldogulnak azzal, hogy a ti világotokban élhessenek, ha olyan átfogó fogalmakkal segítik őket, amik ál-lineáris cselekvésekhez vezetnek. Ha lehetséges volna, akkor olyan módon szeretnének kapcsolatot teremteni veletek, ami nem a lineáris, szóbeli érintkezéssel történik; amiben a dolgoknak nincs „egymásutánisága”. A számukra minden egyszerre történik, „gondolat-csoportokat” használnak. A legnagyobb csapást az jelenti, hogy minden körülöttük lévő dolgot a „tágulékonyságukba” gyömöszölnek, nekik pedig meg kell állniuk és értelmezniük kell azokat.

    Próbáljátok meg elképzelni, milyen volna az, ha olyan világban születnétek, amelyben ti háromdimenziósak vagytok és körülöttetek mindenki más két dimenzióval rendelkezne. Mondjuk, nincs mélység, csak magasság és szélesség. "Belső" dolgokat akartok elérni és azt is látjátok, hogyan - csakhogy egy láthatatlan fal minden alkalommal, amikor megpróbálkoztok, megállítja a kezeteket vagy megbénítja az elméteket. Még csak körbe sem mehettek! A körülöttetek lévők fejlődésben visszamaradottaknak tartanak titeket, mert azt a vicces gyereket látják, aki nem tud eligazodni az egyszerű, kétdimenziós világban. Az idő legnagyobb részét azzal töltenétek, hogy a dolgokat figyelitek; igyekeznétek megfejteni, vajon amit láttok, az igaz-e vagy sem ahhoz a valósághoz képest, amiben ti léteztek.

  2. Részlegesen olyan valóságban élnek, amit az emberek nem látnak vagy nem értenek. Néha azt kérdezitek, hol járnak ők mentálisan akkor, amikor látszólag üres tekintettel bámulnak bele a térbe. Az igazság? Valójában az élet szellemi dimenziókhoz tartozó sajátosságait látják és élik... vagy igyekeznek. A Földön létező másik életet is „látják” - azt, amelyiket ti még csak el sem ismertek. Más alkalommal bővebben beszélek majd erről.

  3. A delfinek és a bálnák energiájára hangoltak, különösen a delfinekére. A tudósaitok is éppen ezt kutatják, nem olyan különös tehát, mint amilyennek hangzik. Bizonyos távolságon belül az autista gyerekek és ezek a tengeri emlősök kapcsolatot teremtenek egymással. Ha egy állattal személyes érintkezésbe kerülnek, az életre szóló.

  4. Igen, a bolygó rácsszerkezete könnyít a helyzetükön... és nehezít a tiéteken. Az elmúlt évben a szellemi dimenziók megragadásáról beszéltem. Lehetséges, hogy az emberek kissé az autisták irányába tartottak ahelyett, hogy megtanították volna nekik azt, hogyan létezzenek ők a ti világotokban.