Kedves Kryon, a reinkarnációban nem emlékszünk az előző életeinkre – legalábbis nálam ez a helyzet. Más szóval, egy személy nincs tudatában az előző életeinek, amíg a jelenlegi életét éli. De néha, van egy olyan érzésem, hogy éppen most ébredtem a kómából és amnéziám van – ez olyan, mintha tudomásom lenne a kóma előtti életről, a tudatalattimban, vagyis, némileg tudatában vagyok, de nem teljesen. Ez elég zavaró számomra.
Másfelől úgy érzem, megvan a tudásom, amire szükségem van ebben az életben, de ott egy akadály, ami elzárja tőlem ezt a tudást. Úgy gondolom, ez az utolsó életem, mivel tudatára ébredtem, de hiányzik a tudás. Nem vagyok benne biztos, hogyan tudnám ezt még másképp elmagyarázni. Kérlek, segíts eloszlatni a zavarodottságom. A te rálátásod nagyban segítene ebben a témában.
A probléma nem is létezik és egyike vagy a millióknak, akik tapasztalnak valamit, amit nagyon jól leírtál! Tehát a megállapításod helyén való!
Tekints így erre a dologra: Egy színész ott áll a színpadon, ahol egy nagyon erős rivaldafény világít rá. Biztosra veszi, hogy ott van a közönség, de nem látja őket, az erős fény, ami segít a többieknek, hogy lássák őt, addig a fény őt elvakítja, hogy bármit is lásson a színpadon kívül. Olykor hallja a közönség lélekzetét és tapsolni, meg nevetni őket. De ez számára nem valóságos, és nagyon egyedül érzi magát az erős fényben. Később, amikor az előadásnak vége, elmondják neki, hogy milyen sokan voltak a nézőtéren és hogy mennyire nagyszerű volt az egész, de az előadás közben nagyon magányos volt.
A dualitásod ilyenre tervezi a valóságot. Ennek így kell lennie. Ha mindenki bele tudna lesni az elmúlt életeibe, könnyen át tudná vizsgálni azokat és tudná, hogy azok igazak voltak, akkor hol maradna a próbatétel? A „kóma”, ahogyan te nevezted, helyénvaló és éppen ott van, ahol lennie kell.
A diák ott ül az asztalnál. A válasz az előtte lévő teszt minden kérdésére valójában ott van az agyában és ő ezt tudja, mert emlékszik, hogy tanulta... valahol, valamikor. De nem emlékszik az iskolára! Ahogy a ceruzát a papírra teszi, hogy kezdje megválaszolni a kérdéseket, nagyon szeretne egy kicsit puskázni. Hol is tanultam ezt? Miért olyan nehéz emlékezni rá? Miért érzem úgy, hogy tudom a válaszokat? Vajon van valami más is, több attól, mint amennyit képes vagyok észlelni abból, hogy ki vagyok valójában?
Ahogy ezen töpreng, a ceruzája elkezdi megválaszolni az összes kérdést, pontosan, komoly intuícióval és bölcsességgel. Mosolyog. Most már érti. Nem kell tudni a részleteket az iskoláról, hogy megválaszolja a teszt kérdéseit. Csak arra van szükség, hogy megengedje magának, hogy végzős legyen, közben már az is...
