Kedves Kryon!

Az „Én vagyok” tevékenységi kör tanulója voltam, de boldogtalan vagyok minden korlátozás miatt, amik szerint kell élnünk és a szabályok miatt, amiket követni kell, hogy befogadjanak. Az én kérdésem a következő: igaz-e az, hogy a megvilágosult mester megjelent a Ballard-oknak és lediktálta nekik mindezt a sok üzenetet? Mert a régi tanulók szerint, Mrs. Ballard találta ki az egészet. Szent Germain jó egészséget, pénzt, fiatalságot és a mennybemenetelt ígérte, de ezidáig egyetlen egy „Én vagyok” tanuló sem érte ezt el.

Ez nem egy specifikus válasz a te sajátosan spirituális következtetésedre, de egy általános válasz mindannyiótoknak, akik egyszerű választ kerestek. Először is, vegyétek észre, hogy Isten nem helyez korlátozásokat az életetekbe. Az életstílusotokat ti magatok választjátok, amik a legjobban segítenek titeket, hogy megtaláljátok a saját isteniségeteket. Sok ember tanár a múltban, elmondott nektek szabályokat, hogy kövessétek, de azok a tanár szabályai voltak, nem a Forrásé. Gyakran ez, amit a tanár érez, segít nektek kevesebb figyelemeltereléssel, de ezek akkor is emberi szabályok maradnak. Emellett, néha elszeparálva találjátok magatokat hasonló gondolkodókkal, kommunákban élve és megpróbálva erőltetni egy életstílust, ami állítólag megteremti életedben a mennybemenetelt.

Az igazság az, hogy a mesterek, akik a Földön jártak, elmondták nektek, hogy a testetek egy templom és, hogy minden más, csak az, amit elhatároztok, hogy feltaláltok magatok körül, hogy ez a templom „működjön”. A „templomotok” teljes és képes arra, hogy fényt generáljon másoknak, függetlenül attól, hogy merre visz az utatok. A mesterek nem különültek el tőletek, hanem az emberek között jártak és szerették őket azért, akik voltak. A szabályok azok voltak, hogy legyetek türelmesek és járjatok példával társaitok felé.

Bátorítunk arra titeket, hogy álljatok meg és nézzetek körül. Kérdezzétek meg a következőt: Mi a legjobb, amit tehettek, hogy isteni tisztaságot adjatok önmagatoknak, miközben Világítótornyok vagytok mások számára ezen a bolygón? Ha elkülönülten éltek másokkal egy kényelmetlen életstílusban, pontosan kit is segítetek ezzel? Magatokat? Ha így éltek, mikor van az a pont, amikor ki tudtok ebből szállni és a világ azon pontján lenni, ahol szükség van rátok? Erre a válasz, ha megkérdezitek a tanárokat, általában a következő: „Nem szállhatsz ki.” Amikor ezt meghalljátok, akkor tudjátok, hogy ez az életstílus a tanárról szól, nem Istenről.

Az összes üzenet számotokra az volt eddig, hogy őrizzétek a fényt a Földnek. Mutassátok meg örömötöket és jóléteteket másoknak. Legyetek kiegyensúlyozott emberi lények az egyensúlytalanság közepén és lépjetek azokhoz, akik szükségben szenvednek, így ők is részesülhetnek a szeretetben. Minden mester ezt tette.

Nos, ha egyik nap azon kapjátok magatokat, hogy furcsa ruhákba vagytok öltözve, furcsa hangokat kántáltok, vicces ételeket esztek és másokkal, csoportokban éltek és ugyanazt teszitek, akkor egy ponton meg kell magatoktól kérdeznetek, vajon emberi szabályokat követtek, vagy a Szent Szellemet? Kit segítetek ezzel?