Tudományos és vallási körökben egyre erősödő ellenállás kezd kialakulni az új idők tanításaival szemben. Amikor ezeket a kritizáló írásokat olvasom, némelyikük még engem is gondolkodóba ejt, mert olyan ésszerűen hangzó kételyeket vetnek fel, hogy „ha ott van és valódi, akkor miért nem láthatjuk, érinthetjük, mérhetjük meg és miért nem érhetjük el, hogy önmagát megismételje?” Minden eddigi, a gravitációval, az asztrológiával és a gyógyítással kapcsolatos állításod ki van téve eme sokszor rendkívül intelligens és nyitott gondolkodású nők és férfiak támadásainak, akik sokszor hajlandóak meghallgatni és ellenérvekkel reagálni. Mit mondasz erre?
Az 1700-as évek elején egy jóravaló, okos, istenfélő ember áll az amerikai kontinens keleti partjainál, s egy zarándok ruházatát viseli. Telve van alázattal és tisztelettel a természet és Isten iránt. Megállapodása, vezette erre a helyre, azt a nehéz utat választotta, hogy kitörjön a többiek közül, akik érzései szerint veszélyeztetik integritásukat az isteni dolgok terén. Ezért szándékát mindenki őszintének találta (a Szellem is). Sikerrel vezette népét egy új kezdet felé egy új földön. Útközben egy másik ember keresi meg, aki Istenhez közel állónak látja a zarándokot. Ez a másik bizalmasan beavatja egy látomásba, amely felsejlett előtte: azt állítja, hogy megpillantotta a jövőt. Ez az ember azt mondja a zarándoknak, vannak láthatatlan hullámok a levegőben, melyek messzi távolságokba tudják vinni a hangot. Azt mondja, hogy egy napon lehetséges lesz beszélgetést folytatni valakivel, aki az anyakontinensen van... a látomás azonkívül zenét és más csodás dolgok képét idézte fel előtte, amint a levegőn keresztül terjednek. A zarándok tudja, hogy ez képtelenség, hiszen ő magának sem (aki pedig közel áll Istenhez) volt része soha ilyen látomásban és korának tudománya még soha, semmiféle bizonyítékot nem látott erre.
Megelégelve a „bolond” fecsegését a zarándok Istenhez fohászkodik, hogy sújtson le a másikra, mert megérzése szerint annak a gonosz lakozik a szívében. Az embert elvezetik, majd később meggyilkolják, mert a Gonosz cinkosának tartják.
Modern korotokban sem túl sok változás történt a forgatókönyvben. Társadalmatok kifinomultsága már megszelídítette a szélsőségeket, ám ennek az 1700-as években játszódó történetnek a lényege még most is változatlan formában létezik. Vallási vezetőitek Kryont a Gonosz művének nevezik, a tudósaitok pedig azt állítják, hogy semmit sem találnak, ami az írásaid valódiságát igazolná; így nincs hiteled előttük. Csupán egy bohócnak tekintenek, nem többnek, a vallási vezetők szemében pedig egyenest sátánimádó vagy. De térjünk vissza még egy pillanatra a zarándokhoz. Természetesen a férfinak, aki előtt a látomás megjelent, igaza volt. A rádióhullámok mágnesesek és mindenütt jelen vannak a zarándok körül, még akkor is, ha ő tagadja létezésüket... mivel a világegyetem generálja őket. A hullámok azelőtt is léteztek és arra vártak, hogy végre felfedezzék és a hang valamint a zene közvetítésére alkalmazzák őket. A zarándok nem látta azokat. Sőt az általa ismert tudománynak az idő tájt még semmiféle eszköz nem állt a rendelkezésére ahhoz, hogy mérni tudja ezeket a hullámokat. Ehhez még hozzájön az is, hogy bárkit ördöginek tartottak, aki a jövőt fürkészni merészelte anélkül, hogy erre az Egyháztól felhatalmazást kapott volna, vagy az Egyház által elfogadott írások lehetővé tették volna számára.
Csupán idő kérdése, hogy ezek a tanítások elfogadottá és megfoghatóvá váljanak a tudományotok számára. Ellentétben azzal, hogy a láthatatlan hullámok felfedezése a zarándok idejétől számítva még évszázadokig váratott magára, a Kryon egyes láthatatlan igazságainak felfedezése már csak évtizedek kérdése, nem pedig évszázadoké... így azt mondom a kétkedőknek: ne ítéljétek el a hírnököt, pusztán azért mert ti nem értitek a hírt, amit hoz.
