Kedves Kryon!
Vajon mi miért teremtünk? Ha Isten minden darabkája a szeretet állapotában létezik, könyörületben és testvériségben, már a teremtés előtt, az úgy tűnhet, hogy egy ilyen állapot már maga a tökéletesség. Vajon miért van szükségünk egyáltalán arra, hogy teremtsünk? Miért nem vagyunk elégedettek azzal, amik vagyunk, valóságunk teljességében?
A teremtés, az angyali lényeknek – akiket ti Istennek hívtok – olyan, mint a lélegzetvétel az emberi lényeknek. Mi örömben élünk a fátyolnak ezen az oldalán és ezt részben a teremtés generálja, a még több isteni teremtés. Vajon úgy gondolod, hogy Isten egyszerűen egy erő, ami egész nap ott köröz a mennyországban, önmagát ünnepelve? A válasz, hogy nem. A tökéletesség azt jelenti: egy energia, amelyben szabadon teremthetsz tökéletességet.
Ne kezdj neki racionalizálni Isten elméjét, miközben te emberi elmével rendelkezel. Éppen úgy, ahogy a kutyusod sem tud segíteni, megtervezni a karriered következő lépését. Ez nem megalázó megállapítás, inkább csak példa arra, hogy a dualitás és az egyszámjegyű dimenzionalitás miként formálja teljes mértékben a gondolataidat.
