Alcím
Új energia apokalipszis
BEVEZETŐ
Tizennyolc éve kezdtem meg utam, és ez az időszak úgy szállt el, mint ahogy a madarak szárnyalnak nagy csapatokban a délutáni ködben; mint ahogy az életet utólagos bölcsességgel szemléljük – nem egy évet egyszerre, hanem mint olyan élményt, mely lassan, de mégis mintha egy pillanat alatt zajlott volna le.
A munka, melyet Jan Toberrel 1989-ben kezdtünk, megállta a helyét, és világméretűvé fejlődött. Jannal még mindig tartunk együtt előadásokat, melyek során fenségesen zengő hangjával meghívja a gyógyító energiákat (érdemes megnézni a Mt. Shastában készült videókat), és továbbra is részt vesz a Kryon-energiák mindennapos terjesztésében.
Egyre gyakrabban viszont egyedül közvetítem Kryont, a nagyszámú csapat nélkül, akikkel a nagyobb összejöveteleken találkozhatnak Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában. Az energiaszintem még most, 62 évesen is magas. Évente körülbelül ötvenszer közvetítem Kryont kisebb, meghittebb találkozók alkalmával, főképp az Egyesült Államokban.
A találkozók, melyeket az utóbbi, közel egy évtizedben a tengerentúlon és határainktól Délre tartottunk emberek ezreinek részvételével, lenyűgözőek voltak. Ebben a könyvben meg szeretném osztani a felvételeket (először!), melyek ezeken a találkozókon készültek, úgyhogy időnként találkozni fogsz egy-egy fotóval az ide kapcsolódó élményekről. Ha szeretnéd őket nagyobb és színes formában is megtekinteni, látogasd meg a www.kryon.com/countries weboldalt.
Minden képhez társul egy történet, mely néha lenyűgöző, vagy humoros. A legemlékezetesebbek azok, melyek különleges körülmények között készültek, mint például a segovai (Spanyolország), ahol 1300 embert zsúfoltunk be egy szállodai előadóterembe, amely 800 férőhelyes volt. Ha láttál már nagy tömeget! Nem hittük, hogy ezt a hatóságok megengedik, de ez Spanyolország volt, és mindenki ott akart lenni! Tömött sorok kígyóztak a szálloda előtt, olyan hosszan, hogy a rendőrség segítségét kellett kérni a forgalom- irányításban. A fénykép ezt nem is bizonyítja, mert sehogyan sem tudtuk az egész közönséget egy képen megörökíteni.
Ez volt az az alkalom, amikor Robert Coxon, a világhírű kanadai zenész és zeneszerző (az állandó Kryon-csapat tagja), áram nélkül játszotta le a koncertje elejét. Ott állt, eszeveszetten játszva a nehéz darabot, de minden hang nélkül! Az egész szürreálisan hatott, hangzás nélkül, csak az ujjainak a kopogását lehetett hallani a billentyűkön, és mindez a nagyközönség előtt! Ő természetesen hangosan hallotta, tökéletes sztereo hangzásban a fejhallgatóján keresztül. Behunyt szemmel koncentrált a virtuóz pillanatra, az elektromos zongorája billegett az instabil panelekből összerakott színpadon, ahol felléptünk. A közönség semmit nem hallott az ujjai kopogásán és a színpad nyikorgásán kívül. Felálltam, és óvatosan félbeszakítottam, hogy kezdje el újra, miután kijavítjuk a hibát. Látni kellett volna az arcát, amikor megkopogtattam a vállát nagyszerű előadása közben! Azt hittem, nyomban szívrohamot kap.
Az egyik fotón egy templomban vagyunk. Ez a Pont A Mousson, Franciaországban, az Abbaye de Prémontrés. Több ember zsúfolódott ott össze, mint azt valaha is elképzeltük. Aki éppen beszél, vendégelőadónk, Ronna Hermán, Mihály arkangyal nemzetközi közvetítője. Ronnát már többször bemutattuk, jó barátunk, és világhírű közvetítő. Bővebben: www.ronnastar.com
Mindenhol emberek álltak, még az oszlopok mögött is! Ilyen az európai közönség... nagyon türelmesek tudnak lenni a körülmények és a különféle helyzetek tekintetében, melyek elfogadhatatlanok lennének az egyesült államokbeli közönség számára. Ez leginkább annak a ténynek köszönhető, hogy tudják, talán nem térünk vissza többet, és bármi áron meg akarják tapasztalni a kryoni energiát. Az Egyesült Államokban élők tisztában vannak vele, hogy ott élünk, és lesz más lehetőség is az előadás megtekintésére. (ásít) Az osztrák szemináriumon készült fotó hatalmas tömeget ábrázol. Nagy energiákkal telített találkozó volt, és végül egy videofilmet is készítettünk róla (www.kryon.com/videos). Később ebben a könyvben, a Belevágunk a sűrűjébe című részben részletesen elmesélem, mi történt közvetlenül a szeminárium után (ez a szeminárium különleges meglepetéssel szolgált).
Előadásaimon már többször jelentek meg rendháborítók, és tudom, hogyan kell kezelni őket. De sosem fordult elő, hogy valaki úgy dönt, feljön a színpadra, és elkezd saját entitást közvetíteni, német és angol keveréknyelven. Természetesen a közönség azt gondolta, hogy ez az előadás részét képezi. Persze ez nem így volt. Akkor történt, amikor az emelvényen álltam, épp előadást tartottam, és Todd Ovokaityst készültem bemutatni. Ekkor egy férfi teljesen természetes módon kisétált a sorok közül, feljött a lépcsőkön a színpadra, leült a közönséggel szemben, és nekiállt közvetíteni! Ott álltam az emelvényen egy férfival, akit nem is ismertem. Néhány méterre tőlem, azon a széken ült, amelyen én szoktam közvetíteni, és csak mondta a magáét. Ráadásul az üzenete még Amerika-ellenes is volt! Mit tegyek? A mikrofonja is be volt kapcsolva, ami megint csak furcsa volt. A technikusok is azt hitték, hogy ez a műsor része, és bekapcsolták. (sóhajt)
Beszéltem vele az emelvényről, és elmondtam a közönségnek, hogy ez nem tartozik az előadáshoz, de ő csak folytatta. Tisztában voltam a helyzet fonákságával, és csak ennyit tudtam tenni. Minden üzenetnek megvan a maga helye és ideje, de az udvariasság azt mondja, nem illik más előadását felhasználni arra, hogy saját üzenetünket közvetítsük. Ezt tudtam, és a közönség is rájött, hogy a férfinak el kell hagynia a színpadot.
Épp elindultam volna felé, hogy kihúzzam a mikrofonját (valóban megtettem volna!), amikor két fiatal hölgy feljött a színpadra, és szelíden beszélt vele, felállították a székről, és lesétáltak vele a nézőtérre. Ezek olyan fiatalok voltak, akiket nagyon tisztelek, és már többször találkoztunk a múltban. Ők az Indigók. (Emlékezz, Jan és én írtuk az első könyvet az Indigó Gyerekekről, és valóban tudjuk, milyenek.) Az első sorokban ültek, és tudatosan cselekedtek, amikor ezt a férfit lekísérték a színpadról. Bízzuk csak az Indigókra! Őket nevezte Kryon a jövő „béketeremtőinek”. Ez a két fiatal hölgy könnyedén megtette, ami két nagydarab, izmos férfinak is nehezére esett volna... gyengéden eltávolították a színpadról a férfit, anélkül, hogy az önérzetét megsértették volna. Ez annyira lenyűgözött!
Mindenkinek a képzeletét felülmúlta, ami történt. Egy láthatóan ellenséges és kiegyensúlyozatlan személyt, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy félbeszakítsa a találkozót, megfékezett és semlegesített két fiatal hölgy energiája. Nem vagyok benne biztos, hogy a nézők közül hányan ismerték fel, mi történt.
Azt meg kell jegyeznem, hogy a férfi nem volt őrült. Egyszerűen csak letaglózta a pillanatnyi spirituális élmény. Később elnézést kért osztrák vendéglátónktól, és megengedték neki, hogy maradjon. Azt hiszem, hogy az „indigóság” láttatta meg ezekkel a hölgyekkel, hogy a férfi nem veszélyes szándékkal érkezett, ezért gyorsan, erőszak nélkül tudtak fellépni, a helyzet érett kezelésével. Soha nem szabad ezeket a fiatalokat alábecsülni!
Ha te is fiatal olvasó vagy, akkor van valami közös bennünk. Nekem is megvan még a fiatalságom és az áradó energiám, de inkább már csak emlék, mint valóság. Mint több más idősebb ember ezen a bolygón, én is elég szerencsés voltam, hogy olyan évtizedeket éltem át, amelyek tele voltak élményekkel és emlékezetes történésekkel, melyek között voltak egészen mélyrehatóak, és voltak hétköznapiak is. Fiatalként nem ugyanabból a látószögből tekintünk előre, mint később visszafelé. A fiatalok számára az élet hívogató és ígéretekkel teli – annyi idő és olyan sok lehetőség emelkedik előttünk, anélkül, hogy eszünkbe jutna ezeknek a véges volta. Most már olyan korban vagyok, melyben, azt gondoltam, sosem leszek, furcsamód mégis mindig ezekkel a fiatalos érzelmekkel és nagyon sok energiával találom szemben magam.
Habár furcsán hangzik, most úgy szemlélem a világot, mintha végtelen sok idővel és az ígéretek fantasztikus világával néznék szembe. Még meg kell kocogtatnom az igazság felszínét, és minden idő a rendelkezésemre áll, hogy megtegyek mindent, amit szeretnék. Nem mindig éreztem így. Csak az utolsó három évben teljesedett ki ez az érzés; egy békével teli és nagy horderejű felfedezést állított elém, hogy végtelen lény vagyok, és a mostani életem a bolygón átmenet valami sokkal hatalmasabb felé. Teljes mértékben magamévá tettem azt az első látásra furcsa feltételezést, hogy én vagyok a kizárólagos közvetítője Kryonnak, anélkül, hogy ezért bocsánatot kellene kérnem a szkeptikus világtól.
A Mt. shashtai találkozónkon készült kép egyike a kedvenceimnek. Egy tömött előadótermet ábrázol 2005-ből, ahol négyen közvetítettünk három társammal: Ariella Louise Jonse, Pepper Lewis, kedves barátom, Kahu Fred Strerling és én. Ez a helyszín az Egyesült Államokban kiemelkedő konferenciának adott helyet, mely kiteljesedése volt csaknem egy évtizedes munkánknak. A világ minden tájáról összegyűltek az emberek, hogy meghallgassák Kryont, és néhány különleges vendéget. Ennek az eseménynek a „Kryon Nyári Fény Konferencia” nevet adtuk. Mt. Shasta egy időre ennek a konferenciának az állandó helyszínévé vált, és minden évben a kryoni találkozók legmagasabb rendű energiáival telítődik. (www.kryon.com/videos)
A 2002-ben készült párizsi kép egy titkot rejt. 2500 ember látható rajta mély meditációban Jan Tober vezetésével (ő nem látható a képen). Majdnem teljes sötétség volt az előadóteremben. Kiosontunk a színpadra, mindenki számára láthatóan (ha láttak a sötétben), és ekkor készítettük ezt a felvételt. Aztán visszamentem, de végül senki nem látott! Nagyon élveztem a fényképezést!
Lee Carroll
Ha megvásárolni kívánod, akkor itt kereshetsz rá: Kryon - Fellebben a fátyol
