Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!
Ez a tizedik, és egyben az Azori szigetek sorozatának záró közvetítése. A kicsinyke Pico szigeten vagyunk. Ez egy eseményekkel teli nap volt, ahol sokan éltek át örömöt, mámort, és ténylegesen ráéreztek a delfinekkel illetve a bálnákkal való kapcsolatra is. A tenger elcsendesedett, a Nap ragyogott, Gaia pedig oly sokak számra igazán kibontakozott, megmutatkozott.
A szigeteken történt kilenc közvetítés során, olyan sok különböző dologról beszéltünk. Beszéltünk a szigetekkel való kapcsolatotokról, Lemúria korábbi őseiről és a Földről is. Beszéltünk az ezen a területen lévő Háló tisztaságáról, és arról, hogy hogyan érezhetitek meg azt sokan. Átadtunk olyan információt a delfinekről és a bálnákról, amit korábban nem, valamint hogy az emberiség miért kezdte el általánosságban is nagyrabecsülni és védeni őket, mikor ez akár még 50 éve sem volt így. Beszéltünk az Akasha feljegyzéseitekhez való kapcsolódásotokról, és hogy azok hogyan is függhetnek össze a delfinekkel és a bálnákkal. Sok dolgot megemlítettünk, de ez a közvetítés most más, nagyon más.
Azok közületek, akik személyes kapcsolatot tapasztaltak meg ezekkel az állatokkal – tudatában vagytok annak, hogy van valami sokkalta nagyobb is annál, ami akkor történik? Gondoltatok arra, hogy talán létezhet egy nagyobb kép? Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy amit ezekben a napokban tapasztaltatok, az lehet, hogy valami sokkal, de sokkalta nagyobb valaminek a darabkája. Mi van akkor, ha az elképesztő tudatosság, amit megtapasztaltatok ezekkel az állatokkal, több mint egy rendszer? Talán ez egy terv? Megtapasztaltatok egy kapcsolatot, és azt mondták nektek, hogy ezeknek az állatoknak olyan tudatossága van, ami minden más állatétól különbözik a világon. Ez lehet spirituális? Lehet csupán fizikai? Bármi is az, ti csak ültök ott, és imádjátok! Ez elképesztően csodás! Vannak olyanok, akik újra és újra át akarják ezt élni.
De leültetek-e igazán, és gondoltatok-e arra, hogy ez a jelenség talán csupán egy kicsinyke fogaskerék a Világegyetem, az emberiség, vagy a Naprendszer egy csodálatos órájában, ami rendkívül különleges? Akik itt vagytok, csak ezt az egy különleges dolgot láttátok. Lehet még ennél is több? Lehetséges lenne, hogy ez csak egy nagyobb valóság kicsinyke darabkája?
A közvetítés témája összekapcsolódik egy kérdéssel: miért is kellene bárkinek meghallgatnia ezt a közvetítést? Sokan vannak olyanok, akik ráakadnak a hangomra, vagy az átiratra – talán első alkalommal – lehet, hogy meghallgatnak egy pillanatra, majd azt mondják: „Nos, ez nem nekem szól. Itt ebben nincs semmi a számomra.” Azt gondolhatják: „Jó életem van. Azt érzem, hogy tudom mit csinálok. Természetesen voltak problémáim azt életben, de keresztülmentem rajtuk. Túlélek. Rendben vagyok.” – és ennyi. Nincs okuk, hogy tovább hallgassák. Azt hiszik, hogy készen vannak, teljesek. Kedveseim, a Föld egy régebbi energiájában, az emberiség többsége 2012-ig ezzel a hozzáállással rendelkezett.
Aztán vannak mások, akik azt mondhatják: „Nincs szükségem az információidra Kryon, mert én egy szervezett spirituális rendszerben vagyok.” Hadd mondjam el nektek azt kedveseim, hogy a szervezett vallási rendszer nem az, amiről beszélünk – egyáltalán nem az! Nem egy másik szervezett rendszerről beszélek. A szervezett vallás adhat számotokra szabályokat, hogy mit lehet és mit nem, és hogy hogyan éljetek a hit keretei között, de nem fogják megadni nektek a igazság valódi magját arról, hogy hogyan is működnek a dolgok. Helyette egyedi, részletekbe menő alaptételeket fognak adni. Mi egyáltalán nem erről beszélünk.
Olyan sokan vannak, akik azt mondják, hogy bármilyen megnyilvánulásotok, amin az ezoterikusság, a spiritualitás vagy a new age érződik – az abszolút bizarr dolog. Azt fogják mondani nektek, hogy: „Egyik részét sem akarom. Hallottam pár dologról, amiben hisztek, és nem akarok vele foglalkozni. Miért kellene bárkinek is Kryon különcködő szavaira hallgatnia?”
Ha ti ezek közé tartoztok, akkor a következőt kérdezem tőletek. Amikor először hallottatok arról a hitrendszerről, amihez tartoztok, emlékezzetek csak vissza arra, amikor nyomatékosan elmondták nektek, hogy ezt vagy azt meg kell tennetek, különben büntetést kaptok? Máris roppant nagy félelem érinti ezt, ti mégis figyeltetek, nem igaz? Zavart-e valaha az, hogy a szerető Istenetek az örökkévalóságig megkínozna benneteket, ha nem csináltok meg valami olyat, amit a szervezet mond nektek? A félreértés elkerülése végett, 30 éve ugyanerről a szerető, teremtő Istenről beszélek nektek, és sohasem említettem olyat, hogy: „Ezt vagy azt meg kell tennetek.” Sohasem adtam át nektek félelmetes, félelmekkel teli forgatókönyvet. Helyette ott volt a felkérés, hogy felfedezzétek a nagyobb, sokkalta összetettebb és logikus igazságokat. Arra kértelek fel benneteket, hogy „fedezzétek fel önmagatokat”!
„Kryon, mit jelent felfedezni önmagunkat?” El szeretném mondani nektek kedveseim, hogy létezik egy terv – egy roppant nagy, szerető terv értetek, és mindazokért, akik esetleg erre rátekintenek és odafigyelnek. Ez nemcsak egy rendszer, hanem egy terv. A részek összedolgoznak ebben a rendszerben, mindannyian együttesen az emberiség, valamint minden egyes egyén és személy javáért. Ez sokkal több, mint egy rendszer. Ez egy terv, egy egyetemes terv, ami olyan módon van a Teremtő (Isten) szeretetével és együttérzésével finoman beolajozva, amit el sem tudtok kezdeni megérteni. Nem láthatjátok, hogy ez milyen is, ha kívülről állva néztek befelé.
A spiritualitás és annak tudománya lehetővé teszi a számotokra, hogy rátaláljatok olyan dolgokra, amikről nem is tudjátok, hogy léteznek. Amíg nem vagytok hajlandóak odafigyelni rá, meghallgatni, és tiszta tudatossággal megvizsgálni, nem is fogjátok meglátni azt. Az, aki azt mondja: „Jól vagyok. Vannak gondjaim, de rendben vagyok. Túlélek.”, a túlélés paradigmájában él. Kedveseim, ez a cél? Rendben van számotokra az, hogy pusztán a túlélés a célotok? Akár még „spirituális túlélést” is folytathattok, anélkül, hogy felismernétek. Sokan közületek „beállnak a sorba”, félelemben.
A kultúrátok azt mondhatja: „Rendben, ez túlélés, elismerjük. De igazából ez minden, ami van. Boldogságra találunk, amikor épp tudunk, és túlélünk ebben a kemény világban. Ez az élet.” Ha ez a mantrátok, akkor nem igazán tudjátok azt, hogy mi érhető el, vagy hogy mi is az „igazság magja” valójában. Ez egy alacsony energiájú, lineáris és egyszerű megközelítése a fenséges életnek, amivel rendelkeztek – a nagyszerű életnek! Az életetek egy Boeing 747-es, ti pedig elhatároztátok, hogy csupán a bolygó kifutóján fogtok cirkálni fel 's alá – majd pedig azt mondjátok nekem, hogy ez minden, ami csak létezik!
Ez a terv, amiről beszélek, annak tudatosságát ajánlja fel, ami körülöttetek van, de amivel jelen pillanatban még nem rendelkeztek. A bátorság és a nyitottság az, amivel megkérdezhetitek: „Kedves Szellem! Több is van annál, mint amit elmondtak nekem? Lehetséges, hogy nekiütköztem a hit falának, és igazából sohasem vizsgáltam meg azokat a dolgokat, amik túllépnek az általam ismert valóságon? Lehetséges, hogy létezik egy olyan elegáns mód, egy jobb ösvény, aminek köze van az ezoterikus, spirituális dolgokhoz? Lehetséges, hogy 'eltéríthettem volna a golyót' – ahogyan azt mondani szokás – az életem nehézségeivel kapcsolatban, ha többet tudtam volna önmagamról? Lehetséges, hogy többet tudhatnék arról, hogy mit is kell csinálnom, mint amit most teszek? Lehetséges, hogy az életem megváltozhat, vagy meghosszabbodhat, ha megismerem azt az ösvényt?”
Használtam már korában a sötétségen való áthaladás példáját – azt, amikor csak érzitek, hogy merre mentek, majd amikor megbotlotok, felálltok. Túléltétek, nem igaz? Büszkék vagytok erre. Azonban, mi van akkor, ha fénnyel rendelkeztek, és nem kell botladozzatok? Ez hát az önvaló tudománya.
A metaforikus óra
Azt szeretném, ha csak egy pillanatra is, de elképzelnétek egy szép órát! Lehet olyan nagy vagy kicsi, amilyennek csak akarjátok, de képesek vagytok belehelyezni magatokat, hogy megnézzétek, hogyan is működik benne minden. Mondjuk, hogy hangyányi méretűekké váltok, így nézitek magatok körül a dolgokat. Le vagytok nyűgözve! Ennek az órának a precizitása bámulatos. Magától értetődő, ahogy a Teremtő időt fordított minden egyes darabkára, és ettől annyira mulatságos nézni magát az órát. A részek annyira hibátlanul működnek együtt, hogy az majdnem olyan, mintha megvilágosodtak volna, mintha tudatában lennének a körülöttük lévő többi részecskének. Majdnem olyan, mintha élnének, ahogy nézitek a felhúzást és a kattogást – ami tökéletes szinkronicitásban történik. Az egyik rész elmozdul, hogy megengedje egy másik számára az illeszkedést. Ez gyönyörű! Aztán az idő egy bizonyos pontján, sok-sok kattogás után, valami történik, és a részek újra és újra megteszik ezt. Ez annyira precíz és gyönyörű! Van itt egy terv ebben kedveseim, és ti most tisztán látjátok azt. Bárki is készítette ezt az órát, minden bizonnyal nagyon szereti.
Most bemutatok nektek egy másik órát. Ha nevet tudnátok adni az elsőnek, akkor az egy megvilágosodott óra lenne. A második nem az. A második óra a túlélő óra. Ezt érzelmileg nehéz nézni, mert minden darabka hozza ugyan a legjobbját, de a darabok nincsenek elég jól megformázva. Úgy tűnik, hogy nem ismeri önmagát, vagy a tényt, hogy egy nagyobb terv része. Még azt sem tudja, hogy egy óra része, de mégis működik és túlél. Érdekes nézni a darabkákat, ahogyan néha épp együttműködnek, néha pedig nem. Ha nincsenek tudatában egymásnak és nem ismerik az óra tervét, akkor elég gyakran egymásba ütköznek.
„Kryon! Hogyan ütközhet az óra egyik része a másiknak? Ezek nincsenek mechanikusan összekapcsolva?” Képzeljétek el, hogy ezen óra fogaskerekei nincsenek elég jól megformázva, és emiatt könnyedén eltörhetnek! A másikkal való pontos illeszkedés helyett, ezek összeütköznek, csikorognak, és végül el is fognak törni. Néhány akár ténylegesen megsemmisül és tönkremegy. Mások átveszik a helyüket, majd nagyon hasonló dolgokon fognak keresztülmenni. Tehát, az óra létezik és látszólag működik is, ám igencsak rosszul. Nem csak, hogy így van, de stresszes még fenntartani a működését is. Amikor a részek nem tudják, hogy kik is ők, vagy mit csinálnak, akkor egyszerűen csak a legjobb tudásuk szerint túlélnek. De az óra csak ketyeg tovább és működik – talán rosszul, de egy darabig működik. Azt gondolom, hogy tudjátok miről is beszélek.
A személy, aki felfedezi önmagát, úgy tekint az ezoterikus és spirituális dolgokra, mint az ismeretlen dolgok lehetőségére, amik ismertté válnak. Ez az a személy, aki elhatározza, hogy olyan helyekre utazik, amik túlmutatnak azon, amikhez hozzá van szokva. Ez egy olyan utazás, ami olyasmi, amit meg akar tenni. Néha a tudatosság spontán és hirtelen jelenik meg, mert olyan helyzetbe kerül épp, ahol majdhogynem keresnie és felfedeznie kell. Máskor egyszerűen „készen áll” és úgy figyel, mint ti erre az üzenetre.
Ha ez ti vagytok, akkor a következő kérdés talán ez lenne: „Hogy folytassam? Hogyan jöjjek rá arra, hogy több van-e annál, mint amit elmondtak nekem?” Ez annak a folyamatnak a szépsége, amiről korábban beszéltünk nektek. Amikor elkezdtek keresni és vizsgálódni, akkor a lelketek tudja azt, és elkezd kézbesíteni. Az emberi lény szabad akarata úgy van meghatározva, hogy: „Szabadsága van vizsgálódni, vagy nem.” Ez egyszerű dolog. Ez a ti választásotok. Ha nem vizsgálódtok, akkor vagy túléltek vagy nem, de lesz életetek. Ha viszont elkezdtek vizsgálódni kedveseim, akkor arra alapozva fogjátok meglátni az ösvényeket, amivel még nem rendelkeztek, de már azon vagytok, hogy felfedezitek őket. Ezek a következő ezoterikus dolgok: Volt előző életetek? Érintkeztetek olyanokkal, akik most szintén itt vannak? Ez mit jelentett? Milyen hatással van ez erre az életre? Mit kell ez megmutasson a számotokra? Fel tudjátok használni az intuíciótokat arra, hogy találjatok egy olyan jobb utat, ami tisztább, célravezetőbb és járhatóbb a számotokra? Fel tudjátok fokozni az intuíciótokat annak érdekében, hogy jobban „tudja” még nálatok is, hogy hogyan és merre is vezessen benneteket?
A nagy kérdés: Tudjátok irányítani az eshetőség, a lehetőségek elképzelését? Számítotok-e a szinkronicitásra? A második óránál a többiek azt fogják mondani nektek, hogy a véletlenek – mikor a megfelelő emberekkel találkoztok, akik segítenek nektek az életben – csupán a szerencse része. Tudtátok azt, hogy ez ehelyett annak a része, ahogyan az első óra működik? Ez egy terv, nem pedig egy véletlenszerű dolog! Felkeltettem már az érdeklődéseteket?
A lelkek története
El szeretnélek vinni benneteket gondolatban egy helyre! Ez nem egy valós helyszín, hanem metaforikus – miután elhagyjátok a bolygót. Érdekes, hogy valamilyen formában vagy módon, majdnem az egész emberiség hisz a halál utáni életben, nem igaz? Így aztán, amikor távoztok, akkor rögtön valamiféle találkozón vesztek részt. Nem találjátok érdekesnek azt, hogy a szervezett vallási rendszerek – ahogyan a nagyon ezoterikus és spirituális rendszerek is – bizonyos szinten ugyanoda lyukadnak ki a halál után? Tudtátok ezt? Mindig ott van valamifajta találkozó elképzelése, ami végső soron összefoglalja a dolgokat.
Néhány rendszerben ez a találkozó egy olyan ítéletté válik, ahol a lelketeket, ha nem felelt meg egy bizonyos szintű elvárásnak, ameddig életben voltatok, mindörökre gyötörni fogják. Apropó, újra csak elmondom, hogy ez az elképzelés nem igazán egyeztethető össze azzal a szerető Istennel, aki megformálta a lelketeket. Nem ez volt az óra terve – soha nem ez volt, és soha nem is ez lesz. Ez egy olyan gyermeki történet, ami Isten emberiesítéséből származik, és a Világegyetem szerető Teremtőjét olyan viselkedésre készteti, mintha egy működésképtelen emberi apa lenne. Ez az alacsonyabb rezgésszintű emberi félelem természetéből ered. Ez emberivé tétel, nem pedig isteni együttérzés.
Minden egyes ember számít arra, hogy történjen valami a halál után. Nostehát, menjünk el oda! Menjünk el oda ezen az utazáson hasonlatképp! Nézzük meg a lelketeket ezen a bizonyos találkozón, miután leéltétek ezt az életet!
A nagyszerű találkozás
Ezen az összejövetelen más lelkekkel vagytok együtt. Ez az öröm ünnepe – mindig az. Ismét keresztülmentetek a Földi életen. Ez egy olyan ünnep, ahol egy tervezési alkalmat, lehetőséget teremtetek meg azokkal együtt, akiket jól „ismertek”.
A fényt felkapcsolták. Ez alatt azt értem, hogy most mindent úgy értetek meg, ahogyan van. Ültök ezen gyönyörű asztal körül – hívjuk asztalnak az eget, ha úgy kívánjátok, vagy Isten együttérzésének köpenyegét. Ott ültök, gyönyörű lélekként, és arról beszélgettek, hogy mi is történt a legutóbbi leszületéseteknél.
Ti és a többi nagyszerű lélek az asztal körül beszélgettek az összes dologról a közvetlen elmúlt életetekből, és rengeteg időtök van – mivel ott ahol vagytok, nincs is idő. Meghallgatjátok a többieket is, és halljátok a beszélgetést.
„Neked milyen volt?” – kérdezi az egyik lélek.
„Nos, Franknek hívtak, és én nem találtam rá.” – mondta egy másik.
Nincs szomorúság a szavaiban, de mindenki érti, hogy mire is gondol Frank. Ismét anélkül ment végig az életen, hogy a túlélés régi óráján túlra nézett volna. Frank nem indult el önmaga keresésére, vagy nem tett fel semmilyen ezoterikus kérdést a Világegyetemről. Nem kérdezte meg, hogy: „Éltem már korábban is? Mi a lélek célja? Több is van annál, mint amit tanítottak nekem? Lehetséges az, hogy elszalasztottam a mindenben jelen lévő szépséget?”
Ehelyett Frank azt mondja: korán megtanították neki azt, hogy bűnösnek született, és hogy a szenvedés egyfajta elvárásként ezt helyrehozza. Sohasem jutott túl a szenvedésen.
Frank hirtelen azt mondja: „Alig várom, hogy visszatérjek, mert tudom, hogy új energia van a Földön, és amikor újra ember leszek, alig fogom várni, hogy dolgozzak a kirakósomon. Mivel most már tudom, hogy meg fogom találni. Tudom, hogy képes vagyok meghozni a jó döntéseket.”
Ezen asztal körül minden lélek az utóbbi egy-két földi nap során halt meg emberként, és a legtöbbjüknek ugyanilyen vagy ehhez hasonló története volt. Aztán az egyik lélek átvette a szót:
„Az én nevem Sally volt, és én rátaláltam.”
Óh, micsoda éljenzés! A lelkek annyira elégedettek voltak! Aztán Sally elmeséli a történetét.
„Elkezdtem keresni. Nem voltam már fiatal, amikor megtettem. Az életem legnagyobb részét a gyerekeim felnevelésével töltöttem. Elfoglalt voltam. De a középkorúság után hamarosan elkezdtem felébredni, és kérdéseket tettem fel, mert kíváncsivá váltam. Több is lehet még? ...és hát volt is. Megtudtam, hogy az elmúlt leszületéseim energiái néhány olyan problémalehetőséget hoztak létre, amivel ebben az életemben rendelkeztem, ahogyan e lélekként jártam a Földön. Dolgoztam a kirakóson, és lassacskán öröm jelent meg az életemben, nem pedig szenvedés. Képes voltam egy olyan jobb útra lelni, ami már nem rejtette azokat a csapdákat magában, mint korábban. Rátaláltam a tervemre. Megtaláltam és megéltem azt a kreatív elfoglaltságot, amiről mindig is azt gondoltam, hogy az én vagyok. Felfedeztem önmagamat. Tudtam írni, tudtam festeni. Csak éppen sosem gondoltam erre. Olyan sok remek intuícióm volt, ami jó emberekhez és jó barátokhoz vezetett el. Óh, és ezek nem véletlenek voltak ám! Az életem áldott volt, mert rájöttem arra, hogy nagyszerű voltam a Teremtő szemében.”
Csend volt az asztalnál. Minden lélek az ő utazásán elmélkedett, amelynek során megtalálta a helyét abban a csodálatos órában. Az egyikük aztán így szólt:
„Az én nevem John volt.”
Mindenki azt gondolta, hogy John elmondja a történetét, de nem így történt.
„Sally! Szeretnék találkozni veled a következő életünkben, bármilyen nemű is leszel. Köthetünk egy megállapodást legközelebbre, mikor lemegyünk, és én is épp a városodban leszek? A szabad választásomon keresztül, intuitívan találkozni fogok veled. Szinkronicitással. Aztán Mary, Sarah, vagy John – bárki is leszel – állapodjunk meg: Beszélsz nekem a tervről. Megígérem, hogy fel foglak ismerni és, hogy hallgatni fogok rád.”
Ez újdonság volt. Az asztalnál lévő lelkek felismerték, hogy immár egy új energia vált elérhetővé a Földön. Olyan, ami lehetővé tett egy ilyen egyezséget. Csak nevettek és nevettek. Nagy örömükre szolgált az elképzelés, hogy a lelkek előre megállapodhatnak annak érdekében, hogy túlhaladnak a múltbeli régi órán, és egyenesen bekerülhetnek rögvest a megvilágosodottba. Ezek a lelkek csakugyan találkozni is fognak.
Összegzés
Hadd fedjek fel számotokra most valamit kedveseim! Nem haladhattok a tudatosságban visszafelé életről-életre. Nem haladhattok a tudatosságban visszafelé akkor sem, amikor átváltotok az egyik életből a másikba. Ha az egyik életetekben volt sámáni megtapasztalásotok kedveseim, akkor – bár lehet, hogy ma nem lesztek sámánok, – egy bizonyos szinten emlékeztek majd arra, hogy van itt valami több is. Ez ad löketet ahhoz, hogy keressetek. Így mindazok, akik rátalálnak, először olyan módon találtak önmagukra, ahol is elkezdték a tudatosság és a felfedezés folyamatát.
Nem lesz mindenki újra sámán, aki korábban az volt. Nem fog mindenki érdeklődni a metafizika iránt, aki korábban felfedezte önmagát. Néhányan egyszerűen csak „rejtett megvilágosodók” lesznek – ahogyan én nevezem őket. Olyan emberek lesznek, akik egyszerűen csak nagyobb becsületességgel és megértéssel rendelkeznek. Életvezetési tanácsadók és önismereti vezetők lesznek. A megvilágosodott óra részei lesznek, mert ez magától értetődő és intuitív dolog. Örömmel fognak rendelkezni. Ez hát az új ember. Mindenki számára felfedezhető az önnön nagyszerűsége.
A történetben, amit az imént meséltem, az egyik lélek így szólt:
„Gyere velem, haladjunk együtt! Állapodjunk meg abban, hogy amikor visszajövök, rád fogok találni! Valamilyen módon megtalállak, meghallgatom, amit mondasz, és felismerem majd, hogy én is akarom azt az örömöt, amivel rendelkezel.”
Ez hát a tulajdonképpeni terv kedveseim, és néhányan ebben a csoportban tudják is már ezt. Ezért adtam át nektek ezt a történetet. Közületek néhányan nem hiszik el, de a saját szabad választásotokon keresztül hallottátok, hogy hogyan is működik. Miért is olvastok? Van valami belül, ami arra kér és hív, hogy idenézzetek? Lehetséges, hogy a dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak?
Tehát, visszatérünk a kérdéshez. Miért is kellene valakinek meghallgatnia, elolvasnia ezt a közvetítést? Mi az oka? Épp most hallottátok a történet végét, hát ezért. Ez része ennek az ősi tisztaságú, tudatos órának, ami majdhogynem magától működik, mert tudja, hogy fenségesek vagytok. Vajon volt egyszer egy olyan megállapodásotok, hogy ténylegesen elolvassátok majd ezt az üzenetet, egészen idáig? Van valami itt, ami arra hív, hogy önmagatokra nézzetek? Gondolkodjatok csak nyugodtan el ezeken a dolgokon!
És ez így van.
Lásd: Kryon Mester tanításai
