Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!
Ismételtem elmondom, hogy az előttem lévőknek a valóságukban, a belátásukban és a létezésük paradigmájában, hozzáigazodási időre van szükségük. Még azok számára is közületek, akik annyira felébredettek és tudatosak, ő csupán egy ember egy székben előttetek. A hang ugyanaz, mint egy pillanattal ezelőtt, de közületek azok, akik képesek a megkülönböztetésre, tudják, hogy az energia nem ugyanaz.
A társam tudja azt, hogy egy olyan könyörületes, jóindulatú energia érkezik, végigáradva rajta, amely megmutatja neki, hogy itt az ideje elhagynia a testét, és ő meg is teszi ezt. Olyan módon történik ez, amit nehéz meghatározni. Nem itt ül – nem igazán. A folyamata megtisztítja az ösvényt, de ez nem egy hatalomátvétel, hanem egy társulás számára. Valaha megdolgozott ezért – túl keményen is – és aztán megtanulta elengedni, majd egy ponton az üzenetek elkezdtek áramlani.
Minden humanizmusnak ez a módja. A társam ma és tegnap arról beszélt, hogy hogyan használja a szinkronicitást a logika helyett, hogy kormányozza az életét. Itt van a mérnök, aki azt mondja nektek, hogy ne használjátok a logikátokat! Ez valójában a folyamatok egy kombinációja, nem igaz? Ez a spirituális józan észen alapuló túlélés logikája, és olyan logika, ami azt mondja, hogy a Szellem olyan rálátással bír, amivel ti nem. Ezért, ha meg tudtok tanulni megbízni a Szellemben, akkor olyan rálátást nyertek, amivel sohasem rendelkeztetek volna magatoktól. Tehát ahelyett, hogy azért hajtanátok, amit ismertek, hajtsatok azért, amit nem, de érzitek róla, hogy lehetséges! Ez a szinkronicitás. Ez egy folyamat, ami egy olyan területet szólít meg, amivel mindannyian rendelkeztek, de nehéz megvalósítani – igazán nehéz. Félre kell, hogy tegyétek azt, ami kényelmes és azt, ami eddig egész életetekben működött számotokra.
A hozzáigazodási idő lejárt, és közületek néhányan érzik is ezt. Azt szeretném, ha egy pillanatra csak ülnétek és vennétek egy mély lélegzetet. Itt van a kérdés: „Ez valóban igaz lehet?” Most nem egy embertől, hanem egy olyan jóindulatú Teremtőtől érkeznek az üzenetek, akinek a részei vagytok. Ez a Teremtő a saját nyelveteken ér el benneteket olyan módon, hogy egy nagyobb energiát teremt meg ebben a teremben. A hallgatók számára ez sokkalta több, mint pusztán szavak.
Ezek a közvetítések nem az információról szólnak. Ezek olyan meditatív közvetítések, ahol csupán le kell ülnöm és szerethetlek benneteket. Igen, vannak olyan hallgatók, akik ezt meg is érzik. Aztán vannak olyanok is, akik egy teljesen más síkon lesznek, mint amin most ti vagytok – a tiétekétől különböző hozzáállással – egy későbbi idejű paradigmában, azt hallgatva, amit ti felvételnek hívtok. Ők is befogadják majd ezt, mert a Szellem így működik – időtlen.
De több is van még. Ha azt mondanám nektek, hogy a Szellem ismeri annak a lehetőségeit, hogy ki fogja ezt meghallgatni, akkor az túl furcsa lenne a számotokra? A Szellem ismeri a lehetőségeit annak, hogy ki van jelenleg gondban. A maitól eltérő napokon, mások ülni és figyelni fognak erre, és érezni fogják Isten szeretetét. Ez túl furcsa? Ha azt mondanám nektek, hogy ez a helyzet, akkor megértenétek-e, hogy milyen közel is vagytok most a Szellemhez és hogy mennyire gondoskodnak rólatok?
Létezik egy folyamat, aminek a tudatában kell legyetek. Újra és újra elmondtuk nektek, hogy az emberi lény, aki csak ül és Istenre vár, az sokáig fog ücsörögni. Lehet, hogy a Szellem tudatában vagytok, a Nagy Központi Forrás tudatában, és hívők is vagytok. Lehet, hogy olyan öreg lelkek vagytok, akik azt mondják: „Igen, érzem, tudom!” Azonban lehet, hogy frusztrál benneteket az, hogy semmi sem történik. El szeretném mondani nektek azt, amit már korábban is elmondtunk: meg kell, hogy ragadjátok a kilincset, és ki kell nyissátok az ajtót, mielőtt bármi is történne.
„Kryon, nem azt mondtad nekünk, hogy engedjük el és hagyjuk abba a kemény próbálkozást? Most pedig a cselekvésről beszélsz. Hát akkor melyiket tegyük?” Kedveseim, ne zavarjátok ezt össze! Amit mondunk nektek az az, hogy a saját elképzeléseiteket kell elengedjétek és megbízni abban az isteni részetekben, amely nem használ logikus paradigmát. Tehát, aktívan részt vesztek az elengedésben!
Hinnetek kell benne! A hit a kulcs. Egy adott helyen kell, hogy legyetek, talán térden állva, ahol azt kéritek: „Kedves Szellem, mondd meg nekem, mi az, amit tudnom kell. Frusztrált vagyok!” Aztán elkezdődik, és a megoldások elkezdenek érkezni. Namármost, néhányan közületek azt mondták: „Nos, megtettem, de még mindig rejtély a számomra, hogy mi is történik.” Óh, ez tényleg egy rejtély, mert egy olyan helyre nyitottatok ajtót, amit nem ismertek. A paradigma különbözik attól, mint amire számítotok – hogy hova is mentek, amikor kinyitjátok az ajtót. El kell, hogy dobjátok azt, amit elvártok, el kell vessétek a logikát. Ezt nehéz megtenni – elengedni azt, amihez hozzá vagytok szokva.
Érezzétek kényelmesnek, ahogy kinyitjátok az ajtót, besétáltok rajta, és azt mondjátok: „Ez az, ahová tartozom. Semmit sem értek belőle, de istenemre jól érzem magam!” Többek vagytok annál, hogy csupán észrevegyenek titeket, kedveseim. Állandóan veletek vagyunk, de azon a ponton, amikor azt mondjátok: „Itt vagyok, készen állok, besétálok az ajtón”, akkor egy olyan társulás kezd el kibontakozni, ami nem volt ott korábban. Ezt hívják szabad választásnak.
Az új paradigma itt van
Érdekes, hogy ebben az új energiában, több ember kezd el körülnézni. Egyre többen és többen vannak olyanok, akik nem értik ugyan a metafizikát vagy a közvetítést, mégis eljönnek egy olyan helyre, mint ez, hogy meghallgassák, ahogy Kryon átadja ezt az üzenetet. Ez aztán megteremt egy energiát, nem feltétlenül egy megértést, hanem egy olyan energiát, ami azt mondja: „Végre tudom, hogy félelem nélkül kinyithatom az ajtót.” Lehet, hogy ez minden, amit magukkal visznek és amire szükségük volt – bizonyosság, hogy a Szellem egy jóindulatú és törődő szerető energia. Viszont túl szeretnék menni a hitre nyíló ajtó kinyitásán. Látjátok, ebben az új energiában több is van még – sokkal több. Egy hasonlatot fogok használni, egy történetet.
A világtalan ember története
Egy vak ember kinyitja az új élete bejárati ajtaját és bemegy rajta. Nem lát semmit, de tudja, hogy egy különleges helyen van, és azt teszi, amit egy világtalan személy tenne: lassan, óvatosan felfedezi azt. Fejben jegyzetel: ez az, ahol az ajtó van; itt van az ablak; itt van egy menekülő útvonal, ha szükségem lenne rá; megszámolom a lépcsőfokokat; meghallgatom, hogyan hangzanak; megkeresem a konyhát az élelem miatt; minden olyan dolgot meghatározok, amik a túléléshez, a kényelemhez és az élethez szükségesek. Egyenként fel fogom fedezni és meg fogom találni őket, és tudni fogom, hogy mi hol van. Át fogom rendezni a dolgokat, ha szükséges, hogy azonnal elérjem őket.
Mihelyt a világtalan ember ezt megteszi, azt gondolja: „Most már élhetek itt. Kinyitom az ajtót és a szobámban vagyok. Jó érzés. Megtaláltam a konyhát. Megtaláltam a hálószobát, és most már mindennel rendelkezem, ami a létezéshez szükséges.” Ott ül és él egy hónapig, egy évig, egy életen át. Kényelmesen érzi magát a környezetében, mert mindent tud róla. Elmegy sok metafizikai találkozóra, és beszél a Szellemmel való tapasztalatairól. Tanúsítani fogja azt, hogy tudja, hogy Isten benne van, és azt fogja mondani: „Egy öreg lélek vagyok. Ez jó érzés. Kis változásokat látok az életemben.” Azonban, ennél több van érkezőben.
Elkezd olyan új eszközökről hallani, amik felfedezésre várnak, és ezt gondolja magában: „A területem minden zugát felfedeztem már – minden szobát a házamban. Nem találtam semmi újat.” A világtalan férfi kissé frusztrált. Többet akar. Intuitívan tudja is, hogy tényleg több van. Elmegy egy másik összejövetelre, ahol sok mindenről szó esik. Azt mondják neki: „Menj és találd meg!” Újra megnézi, és semmi többet nem talál, mint azelőtt.
Aztán meglátogatja egy személy, aki nem vak, egy olyan személy, aki jobban lát, mint ő. Ez a személy tudatában van olyan dolgoknak, amiknek ő nem. Beszélgetnek egymással, és a vak férfi azt mondja a látónak: „Mindenhol kerestem már. Tudnál nekem segíteni megtalálni valamit, ami elkerülte a figyelmem?” A látó meghallgatja a kérést és a szoba túloldalára néz. Azt mondja: „Soha sem találtad meg a liftet? Épp a szoba túloldalán van.”
„Azt gondoltam, hogy az egy ablak. Miért lenne itt egy lift?”
„Nem tudtad? Egy 80 emeletes épületben laksz!”
A világtalan ember felismerte azt, hogy az egész életét egy hatalmas épület egyetlen kis területén élte le. Később, amikor egyedül maradt, megnyomja a gombot a felvonón és az kinyílik. Ez a kezdete egy felemelkedett személynek. (Kryon nevet) Olyan sok felfedezni való van! Mi tartotta őt vissza a lift felfedezésétől?
A feltételezéseink a korlátaink
Először is, noha mindent felfedezett, ezt annak a feltételezésével tette meg, hogy mi a hozzáférhető, és mit találhat. Nem tudta, hogy elérhető volt egy lift, így minden, amit csak megérintett és megérzett, az azon az elképzelésen alapult, hogy annak minek is kellene lennie. A lift, amit nem látott, az agyában egy ablak érzetét keltette. Ez egy olyan ablak volt, amit nem tudott kinyitni, de mivel az agya egy ablakra számított, hát azt is kapta meg.
Érthető vagyok? Mi az, amire nem számítotok? Mi az, amiről nem tudtok, vagy amiről eldöntöttétek, hogy ott lehet, vagy éppen nem? Mindannyiótoknak el szeretnék mondani valamit: Isten szeretete nincs korlátozva arra az egyetlen szobára, amiben éltek. Ez egy hasonlat. Hogy néz ki a szobád, óh, vak ember? Ezt mondom, mert egy ember nem rendelkezik azonnal a második látásmóddal. Nem úgy születtek meg, hogy használnátok azt, amit intuitív erőnek hívtok. Helyette hajlamosak vagytok meghatározni dolgokat csupán arra alapozva, amit valósnak észleltek. Mi valódi és mi nem az? A világtalan számára a valóság más, mint azok számára, akik látnak. Metafizikailag, ugyanerről van szó. Mit gondoltok, mekkora épületben éltek?
Minden egyes problémára, amit idehoztatok, létezik válasz és megoldás. Magukon viselik a neveiteket és van, ami a második, a harmadik vagy a negyedik emeleten található. Azt szeretném, ha úgy hagynátok el ezt a helyet, hogy tudjátok, létezik egy felvonó! Természetesen ez egy hasonlat. Pontosan tudjátok, hogy miről is beszélek. Mi az, amit nem tettetek meg, mire nem gondoltatok, vagy miről nem gondoltátok, hogy meg tudjátok tenni?
Valóság: egy más paradigma?
Tudtátok azt, hogy egymás Merkabájában (spirituális mezejében) ültök? Tudtátok ezt? Az emberi lény megszentelt mezeje, a Merkaba, 8 méter széles. Ez azt jelenti, hogy közületek itt minden egyes ember, valaki más mezejében ül. Lehet, hogy kettő, három, négy, vagy öt emberével átfedik egymást? Szeretnék valamit megkérdezni tőletek: gondoltatok valaha erre? Ha igen, akkor jelentett ez bármit is a számotokra?
Amikor nem vagytok egyedül, és más öreg lelkek közelében tartózkodtok, akkor tudatában vagytok a felvonónak? Tudtátok azt, hogy a kollektív tudatosság erőteljesebben intuitív? Tudtátok azt, hogy a kollektív Akasha olyan paradigma lehet, amit sohasem fontoltatok meg korábban? Képzeljétek csak el, hogy mire képes egy csoport hasonló gondolkodású ember, amikor mindezek a megszentelt energiamezők összekeverednek! Tudtátok azt, hogy még az időjárást is meg tudnátok változtatni? Tudjátok, hogy milyen nagyok vagytok? Ez olyan ősi információ, amellyel majdnem minden hitrendszerben mindig is rendelkeztetek, a Föld eredeti embereitől kezdve. Most már ismeritek ennek a működését.
Azonban, egyedül érzitek magatokat, igaz? Talán elszigetelve is, ugye? Ez az emberiség egyedülállóságának az elfogultsága miatt van. Minden egyes test, aki hallgat, egyedül van önmagával. Mindenkinek van egy neve, egy lezárt sejtszerkezete és az egyik helyről a másikra egyedül közlekedik. Ti is így gondolkodtok, mivel minden „egy dolog” együttműködik más „egy dolgokkal”, vagy elkülönül más „egy dolgoktól”. Azt szeretném, ha kilépnétek az egyedülállóság skatulyájából. Az épület, amiben „éltek”, nagyobb, mint ahogy gondoljátok.
Kedveseim, igen, létezik egy felvonó az életetek házában, és igen, ez a legtöbbek számára rejtve van. Amikor egy másik öreg lélek mellett ültök egy olyan találkozón, mint ez, akkor olyan sok minden van körülöttetek, amit nem vesztek fontolóra. Alapvetően, az egyedülállóság elfogultsága van abban, ahogy valaki másra tekintetek és azt mondjátok: „Szia, hogy vagy?” Ez pont az. Nincs jelen az elképesztő mennyiségű könyörülethez és jóindulatú erőhöz való kapcsolódás azonnali és intuitív megértése. Amit viszont megtehettek, amikor összejöttök, az exponenciális! Az üdvözléseiteknek tartalmaznia kellene azt, hogy Isten mindenki másban meglátható és a kapcsolatot, amin osztoztok.
A bolygón lévő ősök tudták ezt. Amikor találkozójuk volt és összegyűltek, valamilyen szinten tudták is ezt. Még most is tudják! Számítottak rá és működőképessé tették. Amikor nem volt elég élelmük, akkor összegyűltek és megteremtették. Mit gondoltok erről? Létezik néhány ősi történet és azon tűnődtök, vajon hihetőek-e, mivel közületek a legtöbben elveszítették a Gaiával való intuitív kapcsolatot. A bennszülöttek gyakran gyűltek össze, tudván azt, hogy az erő, amivel együtt rendelkeztek, meg tudta változtatni a helyzetüket. Szó szerint hatással voltak a természetre, annak bizonyos részeire. Mozdulatlanul ültek együtt, egy szándékban egyesülve, és csak vártak és vártak. Aztán a bivaly megjelent, leült és feladta az életét – éppen előttük! Egy hétig ünnepeltek és felhasználták minden porcikáját, hogy melegen és egészségesen tartsák magukat. Azt szeretném, ha megmagyaráznátok nekem ezt a rendszert a linearitást használva – nem tudjátok. Kedveseim, ez az emberi tudatosság kollektív ereje, ami a természethez igazodott, amely szintén a részetek.
Létezik egy olyan fenséges, egyetemes jóindulat, ami az oldalatokon áll. Ez az a Teremtő Forrás, aki tudja, hogy kik vagytok. Ne merészeljetek úgy távozni innen, hogy azt gondoljátok egyedül vagytok, vagy, hogy senki sem törődik veletek! Egy olyan kíséret van jelen, aki veletek együtt megy majd ki, de ők a második és a magasabb emeleteken vannak! Azt sem tudtátok, hogy van második emelet! Azt szeretném, ha megtalálnátok a felvonót – ez egy hasonlat, ami azt jelenti, hogy több van itt annál, mint, amit gondoltok. Sokkal, de sokkal, több annál, mint gondoljátok.
Öreg lélek, ez az, amire vártál. Közületek néhányan ezért vannak itt. Éppen most kezdődik el ennek felfedése a számotokra. Mindaz, amit mondunk csupán annyi, hogy több van mindannyiótok számára annál, mint amennyit figyelembe vesztek. Sokkal, de sokkal több áll rendelkezésetekre, mint amennyit ma tanítottunk erről. Olyan metafizikailag, ezoterikusan és spirituálisan felfedezni való dolgok vannak bennetek, amelyek nagy lendülettel szélesre fogják tárni a dolgokat. Évekkel ezelőtt, a mérnök – az előttetek lévő férfi – leült egy székbe és kíváncsi lett. Kicsoda Kryon? Mi az a Kryon? Bántana? Gonosz lenne? Ez egy méltányos kérdés, nem igaz? Valami olyasmi lenne, ami átvenné az irányítást az elméje felett és tönkretenné az életét vagy a lelkét? Ez egy jogos kérdés, nem igaz? Minden kérdés a félelmen alapult, de ez az a túlélési tudatosság, amivel mindannyian rendelkeztek. Még „spirituális túlélési tudatosság” is, mivel azt mondták nektek, hogy: Isten mindaddig szeret benneteket, ameddig valami rosszat nem tesztek – aztán Isten szeretete mindörökre meg fogja büntetni a lelketeket. Ez annyira túlzó és távol áll mindentől, ami a tiszta szeretetből érkezik – kiált róla, hogy az embertől származik, nem pedig Istentől.
Vannak olyanok, akik hallgatják ezt és ugyanezeket a túlélő kérdéseket teszik fel. Akik olyan paradigmákkal rendelkeznek, amelyek félelmet keltenek és most esnek meg velük. Mi fog történni? Fájni fog? Vajon helyénvaló-e?
A bennetek lévő Teremtő a részetek és jóindulatú. A veletek való társulása könyörülettel és szeretettel telített. Nem fog fájni. A társamnak sok időt vett igénybe, hogy felismerje azt, hogy minden egyes alkalommal, mikor leült a székbe, amit érzett, az a szeretet volt. Furcsa volt, mert nem ehhez volt hozzászokva. Ez egyfajta kezdet volt. Az elfogultsága gyakran volt útban. Helyes volt-e ez a számára? Helyes volt-e a lelke számára? Újra és újra feltette ezeket a kérdéseket, és mindaz, amit mi tettünk az az volt, hogy szerettük őt. Aztán eljött egy nap, amikor tudta, hogy ez rendben volt így. Felismerte, hogy megtalálta a felvonót – valamit, ami egész életében rejtve volt, még a spirituális gondolkodásában is. Mindig azt mondták neki, hogy Isten létezik, de az emberek a földszinten élnek, pont. Senki sem mondta el neki, hogy az egész épület az övé, és hogy ő is mindennek a társ-tulajdonosa.
Ez az, amit tanítunk nektek. Nem azért, hogy ti is úgy közvetítsetek, mint a társam, hanem hogy azzal, ami a Felsőbb-Énetek, méltányosan találkozhassatok, és így egy olyan útra léphessetek, amit eddig még nem igazán vettetek fontolóra.
Ez békét fog adni nektek legnagyobbnak vélt problémáitokkal és gondjaitokkal kapcsolatban. Lehet, hogy nem holnapra, vagy az azt követő napra, illetve hónapra fog mindent megoldani, de rendelkezni fogtok a képességgel, hogy lélegezzetek és érezzétek az elengedést, mert tudni fogjátok, hogy ez benne van a jövőtökben és érkezőben van.
Lazítsatok! Isten rendszere a részetek, és a megfelelő időben ott lesznek a megoldások. A Szellem nem ítélkező. Az Univerzum Teremtője elvetette a magvakat bennetek. Mindig is lesztek és mindig is voltatok. Ez egy olyan kifejezés, ami azt jelenti, hogy a lelki tudatosságotok örökkévaló. A halál egy emberi történés, nem pedig spirituális. A lélek örök. Mindig is volt és mindig is lesz. [Helyettesítsd be ide a neved] mindörökre élni fog. [Helyettesítsd be ide a neved] mindig is élt. Amit annyira megszenteltnek tartotok, ami a lényegetek, maga a tudatosság, amely bennetek él és a neveteket viseli, az az energia, amit ismerünk és szeretünk. Ez örökkévaló. Sohasem haltok meg – az a részetek nem – és mindig tudatosak lesztek, még amikor el is hagyjátok ezt a bolygót a következő kalandhoz. Ez az üzenet. Ez egy jó üzenet, ugye? Telítve van ígérettel és szépséggel, és a második emeleti legjobb barát küldi.
Találjátok meg a felvonót!
És ez így van.
Lásd: Kryon Mester tanításai
